Néhány hete járhattam salsa órákra, mikor salsa CD vadászatra indultam. Az egyik üzletben, ahol zenei korongokat is lehet kapni, a nem túl nagy választékból kiemeltem egyet, melyen az állt: Salsa Timba. Ha nem írják rá azt a bizonyos ismerős szót, akkor egy az egyben visszateszem a CD-t. De megvettem, és nem tudtam, hogy a későbbi nagy szerelmemmel, a timbával, fogok hamarosan találkozni - először.

Két mondat jut eszembe, ha ezt a stílust jellemezni akarom:

"Ha összekeversz valami kubait valami nem kubaival, akkor ... valami másmilyen kubait kapsz." (egy régi közmondás)

"A zene táncolásra teremtődött." (Music was made for dancing - ismeretlen szerző)

Nézzük, miért is e két gondolatot tartom fontosnak! Először is, a timba son montuno gyökerekkel rendelkező sok egyéb zenei stílust és műfajt (latin jazz, diszkó, hip-hop, klasszikus zene, stb.) magába olvasztó stílus. Másodszor pedig, ahogyan Juan Formell is nyilatkozott, Kubában a tánc nincs standardizálva, minthogy egy zenei stílus új táncot teremt, és, mint a timba esetében is, a tánc igényli új, friss zene születését. És Kubában a közönség és a zenekarok még együtt alkotják a zenét és a táncot.

A timba története a hetvenes években kezdődött, mikor az egyik legnépszerűbb kubai zenekar, a Los Van Van megalkotta a songo néven ismert stílusát. Kreatívan és bátran minden olyan zenei elemet beleolvasztott zenéjébe, mely megfogta. Talán ennek a kísérletező kedvnek és természetesen a remek muzsikának köszönhető, hogy a zenekar a mai napig megőrizte népszerűségét, és tud újat mutatni.

S még sem az övék az első timba album, hanem a NG La Banda-é, mely 1989-ben jelentette meg En La Calle c. korongját. El Tosco (ex Irakere-tag) saját, illetve a többi tag korábbi zenei tapasztalatait felhasználva megalkotta ezt az új stílust, mely a kilencvenes években robbanásszerűen nyert tért Kuba és a latin zene világában. Ismert timba zenekarok és előadók a korábban említetteken kívül: La Charanga Habanera, Azucar Negra, Klimax, Bamboleo, Manolito y su Trabuco, Tirso Duarte, Paulo FG, Manolín, Pupy y Los que Son, Son. 

Egy timba a kezdetekből - La Charanga Habanera - Me sube la fiebre

A timba az egyik legnépszerűbb populáris zene Kubában, illetve a kubai casinot táncolók körében a világon. Meglehetősen agresszív fajta zene, ahol inkább a ritmus kerül előtérbe, mint a dallam és a szöveg. A timbának csak annyiban van köze a New York-ban született salsához, hogy mind kettő kubai őssel rendelkeznek, a sonnal. Innentől kezdve teljesen külön fejlődtek ki. Ez a zenei műfaj kötetlenebb, innovatívabb és fantáziadúsabb, mint a salsa.

Mik a jellemzői? Vegyük az alapot, a ritmust! A timba leginkább a 2/3 rumba clave ritmusára épül, de előszeretettel váltogatják egy dalon belül is, többek között, a 3/2 son claveval (is). Hangszerei a conga, timbale, teljes dobfelszerelés, kézi ütősök, bongo, clave, hegedű, zongora/szintetizátor, fuvola, kürtök, trombiták, harsona, szaxofon és hegedű. Mindezekkel egy erőteljes és igen színes muzsikát játszanak. Gyakran felhasználják betétként más, ismertebb dalok melódiáit, szövegeit. A szóló énekes hol énekel, hol "rappel", felelgetve a kórussal, s bekiabálásokkal tarkítják az előadott dalt.

A timba zenekarok (főként a kubaiak) nagy hangsúlyt fektetnek a zenei újításokra. Törekednek az egyéni hangzások, jellemzők kialakítására. A műfaj kötetlensége megengedi, hogy megtegyék ezt. Dalaikkal elsősorban a táncosok kedvét keresik. S ha már a táncnál járok! A timba tánca a kubai casino. A zene és a tánc egymáshoz igazodva fejlődött, így legízesebben erre a műfajra lehet casinot táncolni, bár ritmusában nem könnyű, de ha hozzászokik a táncosok füle, már más zenét nem is nagyon tudnak elképzelni táncukhoz. (Itt jegyzem meg, hogy nekem timba után néha nehéz visszaállni a táncban pl. romantikus salsára.)

Nekem is megvannak a nagy kedvenceim. A legelső helyen természetesen Los Van Van áll Juan Formell vezetésével. Őt követi Michel Maza, Tirso Duarte, Anacaona (női zenekar), és a többi nagy. Én azt szeretem a timbában, hogy egy dalnak számtalan oldala van: sokadszori hallgatás után is mindig hallok egy részt, ami elvarázsol, azaz mindig tud újat mutatni.

Juan Formell y Los Van Van - Chapeando - az egyik kedvencem tőlük