Rendszeresen futok. Miközben a lábaim nyelik a métereket, addig az agyam is dolgozik. Jó néhány téma akad, amin elgondolkodhatom. Legutóbb a táncon elmélkedtem. Azokon a mondatokon, melyeket itt a blogon olvastam Gregtől, és azon, melyek Jorge Camaguey száját hagyták el a workshop alkalmával, illetve saját táncos élményeim is töménytelen megfogalmazásra, rendszerezésre váró gondolatot szolgáltatnak.

Kezdem Greg mondataival.

"Egyáltalán nem jön el minden táncos életében az a pillanat, amikor rájön, hogy meg kell táncolja a zenét.... Szóval a zenére táncolni, a zenét megtáncolni egyáltalán nem gyakori."

Aztán folytatom Jorge gondolataival, melyet tanácsként intézett hozzánk az utolsó óra befejeztével. A táncot megélni kell. Eljátszani a zenét. Mindvégig tudja a fiú és a lány, mit akar kifejezni, megmutatni, elmesélni a táncával.

S ehhez jönnek az élményeim, a tapasztalataim és lassan az igényem. Mindig is úgy táncoltam, ahogyan a zene vitt. Amikor elkezdtem salsázni, örültem, hogy a ritmust és a fiú vezetését tudom követni. Hol gondoltam még arra, hogy a testemmel többet is kifejezzek?! Aztán mikor magabiztosabb lettem, már kezdtem a "virgonckodást". Leginkább akkor mertem megtenni, mikor azokkal a fiúkkal táncoltam, akik ismertek már, illetve összeszoktam velük. Az önállósodásom leginkább abban merült ki, hogy olykor kiszakítottam magam a kezükből és néhány alaplépést, reggaeton mozgást belevittem a táncomba, amit éppen a zene kívánt. Ami pedig a zenei átélést illeti, örültem, ha olyan fiú táncoltatott meg, aki remekül vezetett. És többre nem is volt igényem kellő tapasztalat és tudás híján. Ma már kicsit másként áll a helyzet. Látva, hogyan is lehet még táncolni a kubai casinot, illetve megérve arra, hogy én is így mozogjak, ... vágyom arra, hogy úgy igazán salsázzak. 

Emellett tudom, nem mindenkinek azt jelenti a tánc, a zene, mint nekem.

 Jorge Camaguey sont táncol

De mi is a tánc? S most nem nézek utána, mit mond a wikipedia vagy egyéb tudományos szöveg. Inkább a saját elgondolásomat fogalmazom írásba. A tánc olyan mozgássor, mely igyekszik visszaadni azt az érzelmet, érzést, amit a hallott (vagy esetleg képzelt) zene kelt az emberben. Az, hogy ez mennyire őszintén és valóságosan jelenik meg, függ attól, mennyire tudja lelkileg lecsupaszítani magát közben az egyén, mennyire tudja elveszíteni a tánc alatt az ego korlátait.

Egyáltalán él-e a táncolóban az az igény, hogy kifejezze mozgásával az érzéseit, vagy valami történetet adjon a táncának, vagy kimerül abban, hogy letáncolja a tanult, elsajátított figurát, lépéssort? Elvárható-e minden salsát (casinot) táncolótól, hogy a figurák, a lépéssorokon kívül adjon valami pluszt a mozgásába, legyen ez mambo mellkas mozgatás vagy egy reggaetonos csípőforgatás?

Nézzük külön szedve a párt!

Mit tehet egy nő? Elsősorban legyen vezethető amellett, hogy ritmusra táncol. Sok energia marad szabadon a férfi részen, ha nem kell extrán koncentrálnia arra, hogy a nővel megértesse, mit akar. Ahogy tanultam, illetve láttam, a nők is vihetnek pluszt, önkifejezésre alkalmas, díszítő elemeket a keretek között a táncukba. Némi csípőtekerés, ha pl. egyhelyben kell lépegetniük, vagy szépen kivitelezett kézmozdulatot, vagy rumba lépéseket, stb. S mindemellett nézhetnek csábosan, férfi fejet eltekerően. Hiszen a nő a férfinek táncol, nemcsak vele. És ez egy játék a férfi és a nő között. Mindezzel az apró dologgal, azzal, hogy ő egy nő, már inspirálhatja a partnerét, a férfit, hogy a táncuk több legyen, mint figurák lelépése.

És most vegyük a fiúkat, hiszen a táncot - elvileg - ők irányítják! Mint női partner többféle "alaptípussal" (egyszerűség kedvéért besorolom őket) találkoztam függetlenül attól, hogy milyen szinten táncol. Azt veszem alapul, hogy mindegyik remekül vezet ritmusra. Valaki ragaszkodik a tánciskolában megtanult és bejáratott lépésorokhoz. Van, aki ehhez még magán szorgalomból hozzátanul, de ragaszkodik a biztoshoz. Vannak a merészebbek, akik már mernek hagyatkozni az intuíciójukra, azaz, ha valami oknál fogva eltérnek a betanultaktól, nem esnek kétségbe. Sőt! Ezen felbátorodva, már saját figurát találnak ki, vagy ahogy esik, úgy puffan vezetésre állnak rá. S vannak azok, akik tényleg ki tudják mutatni, hogy érzésből táncolnak, vagy egyre inkább törekednek arra, hogy némi ízt vigyenek a táncukba.

 Érzéssel táncolni

Sokat töprengtem a fentieken, végül annyit megállapítottam kicsit triviálisan, hogy nem várható el mindenkitől, hogy profiként ropja a táncparketten, ha nincs rá igénye vagy nem kellőképpen bátor ehhez legyen az nő vagy férfi. Ettől ő még jó táncos marad. S itt jegyzem meg, hogy találkoztam olyan partnerrel, akinek tényleg csak a merészség hiányzik, mert ha levetkőzi gátlásait (esetleg egy-két adag whisky hatására), egy remek táncos tűnik elő.

Mindenesetre elmondhatom, hogy nagy élmény az olyan partnerrel táncolni, aki - amellett, hogy ritmusra és követhetően vezet - élvezi a zenét és - nem mellesleg - a velem való táncot. S nem felejti el soha, hogy egy nőt tart a kezei között, akinek és akivel együtt táncol!