Nemrégiben egy fiatal tánciskola vezetőjével beszélgettem, s mivel szakmabeli (marketinggel foglalkozik a lelkem) elkezdtük összeszedni az indokokat, hogy vajon miért iratkoznak be a legtöbben salsát tanulni. Meg persze, hogy miért nem. (A másodikat most hagyjuk, külön poszt lesz. :-))
A jó marketingesre a nem szakmabeliek mindig könnyen rásütik, hogy túl sokat bullshitel. Egyértelmű dolgokról bír órákig beszélni, s mindig újra feltalálja a spanyolviaszt. No, hát nekünk is sikerült. Kiderült, hogy bárhogy is csűrjük-csavarjuk a témát, (szinte) bármit is válaszolnak a frissen beiratkozók, ha az indokokat firtatjuk, csak előjön, hogy párt találni jönnek.
Persze, jól teszik, s a legjobb úton is vannak efelé. Miért is?
- A salsa olyan, mint a nyelv. Közösen tanuljuk, kialakul egy kis közösség. Van közös téma, megismerjük a többieket, s persze néhány óra után már egyértelmű, hogy melyik csaj (pasi) az, amelyikkel jól esik szemezni, ha éppen túl sokat dumál a tanár.
- Nem elhanyagolható különbség viszont, hogy mindenki mindenkivel táncol az órán. Persze, először kínos meg zavarban vagyunk meg bénának érezzük magunkat (joggal :-)), de ha ezen túl vagyunk, a körben előbb utóbb kézen foghatjuk azt a csajt (pasit), aki tetszik. Néhány óra vagy kurzus :-) után rá lehet jönni, hogy a többiek is kábé annyira bénák, mint mi vagyunk, tehát nincs ciki helyzet, feloldódás, huhh. Lehet a következő salsa buliról, másik iskoláról, a nemrég látott fellépésről, zenékről, filmekről blablabla beszélgetni. Ott a helyzet, moziba azért csak el tudjuk innen már vinni, no.
- Jahát, nem mondtam volna? A fent említett beszélgetés során döbbentünk rá a tényre, hogy a friss beiratkozók kb. 80-90% éppen egyedül van. Persze, időnként felbukkannak az otthon unatkozó feleségek, a tipikus nőcsábász sármőrök (feleséggel vagy anélkül, mindegy is, nem?)[ez az én meglátásom, Ádám tiltakozott - a szerk.], de ők az igen kicsi kisebbség. Natessék, még egy téma, amiről lehet beszélgetni a kiválasztottal. :-)
- Ha már szívtunk magunkba egy kis tudást meg gyűjtöttünk elég lelkierőt, hogy lemenjünk bulizni, akkor ott nagyságrendekkel bővül a választék. Persze, a saját csoportunkba tartozókkal táncolunk, s szép lassan kibővül a világ. A lányok a parkett szélén "árulják a petrezselymet", s előbb-utóbb jönnek srácok és felkérik őket. Ha rendszeresen felbukkanunk ugyanabban a buliban, akkor a partnerek "megszokják", hogy ottvagyunk, s ha nem bénáztunk el nagyon valamit korábban, akkor újra megkeresnek minket.
Hát így. A weben mennek a sztorik a társkeresőkön meg villámrandikon meg szinglibulikon (szörnyen hangzik) szövődött románcok történeteivel. A fejemet rá, hogy legalább annyi kapcsolat alakul a salsa bulikon is. (Igazából szerintem több, de ha a fejem a tét, akkor kiegyezhetünk egy döntetlenben. :-))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.