salsa

Lassan két éve, hogy nemcsak lányként tanulom a salsa lépéseket, hanem a fiúk oldalát is hetente megtapasztalom. Bár a velem régóta együtt táncoló férfiak megszokhatták volna eme hóbortomat (amivel nem vagyok egyedül), még minap is megjegyezte egyikük, azért jobban áll nekem, ha lányként táncolok.

A büszkeségem szülte dac és a táncos lábam vett rá arra, hogy elkezdjem a fiú lépéseket is tanulni az akkor induló kezdő csoportban. Bár az elején én is bénáskodtam, hiszen a másik oldalra kerültem, és nemcsak a számomra új lépéssorokat, hanem a "férfilétet", és főként az irányítást is meg kellett tanulnom. De, eldöntöttem, menni fog. És így is volt!

Több előnyöm is volt a kezdő fiúkkal szemben. Egy: én már ismertem a salsát, a ritmust, az érzést. Kettő: tudtam, mit várok el egy férfitől, ha vezetésről, irányításról van szó. Egy szóval, csak meg kellett valósítanom. S mindent meg is tettem ennek érdekében. Hogy a lépések is remekül menjenek, ezért, amikor csak tudtam, táncoltam. Legtöbbször magamban, egyedül, hiszen nem tudtam leakasztani a szögről egyetlen hölgyeményt sem, akit kézen fogtam volna, és gyakorolhattam volna vele a figurákat és az irányítást. Így maradt az egyedül táncolás otthon, a munkahelyen az irodában, a toalett előterében, a folyosón, stb, ahol hely volt. Sőt, a nyaralás alatt a tengerparti homokon a roundékat nyúztam.

Nem telt el sok idő a kezdettől, egyszer csak azt vettem észre, hogy … élvezem. A fiúként való táncolást. Szerintem a kezdő lépésektől fogva az egyik legodaadóbb és legszorgalmasabb tanonc voltam a férfioldalon (is). Ma már azért lazábban fogom fel. Nagyon nehéz megfogalmazni, miért is okoz ekkora örömöt. Egy biztos: ha órán vagyok fiú, akkor biztosan végig táncolom az egy-másfél órát. S nekem mint táncos lelkűnek és lábúnak ez nagyon fontos. Amellett kihívást és - egyszerűen - élményt ad. A többi ok csak aprócska, melyek közül a legnyilvánvalóbb az, hogy segítség vagyok: javítom a fiútáncos-lánytáncos arányt. Ami mostanában nélkülem is elég jó.

Fiú oldalon szoknyában

Mindenesetre tanulságos meglátni és megtapasztalni a másik oldalt: pl. milyen a vezetés, az irányítás. (Bár ruedában kicsit könnyebb táncolni, mint páros táncban, hiszen bemondja a vezető a következő figurát.) A női oldalon szerzett tapasztalataim a fiúk vezetéséről sokat segítettek abban, hogy megformáljam saját fiú oldalamat. Először is igyekszem olyan határozottan és tisztán irányítani, mint ahogyan a kedvenc (fiú)táncpartereim teszik a velem való tánc alkalmával, másodszor pedig - ha már nem a figura helyes kivitelezésére összpontosítok - törekszem a partnerlányra odafigyelni, ahogyan én is igénylem lányként.

Sokat tanultam a fiúoldalon "állva": tudatosabban táncolok, lánytáncosként sokkal alkalmazkodóbb és vezethetőbb lettem (bár sok fiú pontosan az ellenkezőjétől tartott) és én is jobban értékelem a fiúk erőfeszítéseit (ha tesznek) arra, hogy jobb táncpartnerek legyenek. Mert tudom, mennyire fontos és sokat számít az őszinte dicséret és elismerés, amit a férfi kap, ha a lányoknak tetsző módon vezet és táncoltat. Hiszen én is megkapom a lányoktól a biztató szavakat (igaz, hozzátéve azt a tagmondtatot: "mint némelyik fiú").

Az elmúlt két év tapasztalataiból és eredményeiből kiindulva csak ajánlani tudom a "másik oldal" kipróbálását az elszánt táncolóknak. És ezt értem a fiúkra is! Ebben a véleményemben támogatnak azon két férfiú szavai is, akik a lánylépésekkel ismerkedtek meg. Ők is úgy gondolják, hogy érdemes a partner szemszögéből látni a táncot, mert így tudják majd, mire figyeljenek a saját oldalukon.