Végre újra Miskolcra került a sor. Ami a Salsa Fuertés partikat illeti. Az elfogultságomat igyekszem félretenni és úgy írni a múlt szombati buliról, mintha most először estem volna be egy E/2-es salsa őrületbe. De előljáróban el kell mondanom, hogy akkor sem kellene tartani a vitriolos szavaimtól, ha nem az iskola egyik lelkes tanulója lennék.

Egy korábbi írásomban már jeleztem, hogy a miskolci bulik bizony híresek iskola szerte. Ennek tudható be, hogy az utóbbi néhány partira már több városból utaztak ide több száz kilométert megtéve, hogy ezen az estén egy jót táncolhassanak köztünk, velünk. Ebből adódik az egyetlen egy negatívum, amit az estével kapcsolatosan meg kell említenem. Sajnos, az E/2 klub helyisége ennyi táncolni vágyó ember számára már kényelmetlenül kicsi, bármilyen jó hangulat is alakul ki. S egyből ki is fejezem azon vágyamat, ami ezzel kapcsolatos: remek lenne, ha legalább dupla ekkora táncparkett várná a salsás társaságot a legközelebbi parti alkalmával... Egyébként pedig az E/2 klubtermét bulira teremtődött! Klassz padló, két, hosszú bárpult (az egyik a táncparkett mellett, a másik a bejáratnál rögtön), elegendő ülő- és állóhelyek, ha azokra van szükség. A hangosítással nincs gond, bár ehhez nem sokat értek. Viszont a szellőztetés, a levegő hűtése lehetne jobb is. Pozitívum, hogy van ruhatár!

Egy SF partin a zenét ki más szolgáltathatná, ha nem DJ Tombao, aki maga is az egyik vezetőtanára a Salsa Fuertének. Elkötelezetten híve a timba zene játszásának, s meg is értem, miért. Mivel a tánciskola kubai salsát oktat, ezért igyekszik többnyire kubai zenét lejátszani a partikon. Most is így volt! Timbából nem volt hiány - nagy örömömre. Nos, nem jegyzeteltem, miből mennyi hangzott el, viszont az arányt meg tudom saccolni. Kb 80-85 százalékban timba hangzott el, néhány százalék esett a salsára és a többi pedig cubaton és bachata volt. Igazi jó zenék egy timba rajongó számára! Két emlékezetes élményem is lett ebből. A táncparkett szélén "álldogáltam", s miközben néztem a táncoló párokat, magamat átadtam a zenének: dúdoltam, énekeltem a szöveget, közben ritmusra ráztam magam. Jé, ez Michel Maza egyik dala, esett le nekem fél perc után. Nagyon örültem, hogy az egyik kedvencemet hallhatom. A másik élmény már a tánchoz köthető. Elismerem, hogy az egyik "legnehezebben" táncolható dal volt, és míg a partnerem a ritmus felismerésérel, az ahhoz való ragaszkodásra koncentrált (bár vért izzadt, de remekül sikerült neki), addig én átadtam magam a zenének, pl. a zongora szólónak. S nagyon élveztem! (Azon az estén valahogy a ritmus "megtalálása" nekem nem esett nehezemre. :) )

Ami nekem ezekben a partikban tetszik, hogy a tanárok részét képezik a "tömegnek". Sajnos, nem minden lány oly szerencsés, hogy végigtáncolja az estét, és vannak olyan (kezdő) fiúk is, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy sorra kérjék fel a lányokat. Erre van a vezetett táncolás, mikor egy-egy reggaeton, cubaton, merengue számra az egyik tanár mutatja a lépéseket, mozdulatokat, és a mögötte, körülötte álló emberek követik.

Az est egyik fénypontja egy meglepetés előadás volt néhány miskolci srác és az egyik tanár, Puskás Balázs részéről. Sajnos, mivel ez egy egyedi eset (évi egyszeri), nem tartozik az E/2-es salsa partik rendszeres programjához. A fiúk úgy gondolták, hogy ezzel a produkcióval köszöntik a társaság nő tagjait Nőnap alkalmából. Talán mondanom sem kell, mekkora sikert arattak vele ... (Ha valaki kíváncsi rá, ITT megtekintheti!)

Zárásként: ezekre a partikra érdemes akár két-három hónapot is várni, de remélem, a legközelebbire max. 1 hónapot kell!