salsa

A sorozatban részletesebben bemutatok egy-egy ismert vagy kevésbé ismert zenekart, előadót. Igyekszem hozzá keresni linkeket, illetve forrást a zenéhez, hogy meg is tudd hallgatni. Ha belinkelem a letölthető zenét, akkor két dologra felhívom a figyelmed:

• a zenéket nem én töltöttem fel, csak linket kerestem hozzá, amit ide bemásoltam. Te is meg tudod tenni, Google a te barátod.
• a letöltött zenéket kereskedelmi célra felhasználni vagy megosztani nem szabad.

Több apropója is van, hogy most az LA-33-on a sor. Egyrészt most vasárnap a SalsaLovers Take5 bulijában az együttesnek kiemelt figyelmet szentelünk. Mindezt annak apropóján, hogy decemberben jelent meg az új nagylemezük, a Ten Cuidado!

A kolumbiai zenekar viszonylag friss, 2001-ben alakultak. Az első albumukat, az LA-33 címűt 2004-ben dobták piacra, s már 25 000 eladott példány felett járnak vele. Ez a szám nem tűnhet óriásinak annak fényében, hogy 2006-2007-ben későbbi albumukkal, a Gozalo cíművel bejárták az egész világot, viszont szép teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy mindezt kiadói háttér nélkül, saját kiadású lemezzel érték el. Ehhez persze kellett az is, hogy a lemezen legyenek olyan addiktív számok, mint a La Pantera Mambo (amelyik számtalan válogatás-albumra is felkerült), vagy az LA-33 című bemutatkozó szám, ami a mai napig sokak nagy kedvence. Ezen az első albumon található a szintén méltán népszerű Soledad vagy a Suelta el Bongo, mindkettő a mai napig népszerű a bulikban.

Ez volt az az album bo)rító, amit Latin Grammyre jelöltek. (Mindig tanul az ember, nem tudtam, hogy a Grammyt vagy a Latin Grammyt a lemezborítóknak is kiosztják...

A salsa dura műfajt az indulástól kezdve tartják, az előző album, a Gozalo 2007-es megjelenésekor pedig úgy adták meg az irányokat, hogy vissza a mainstream 70-es évekbeli salsához. Az új lemezükön, többek között a Police népszerű Roxanne számának feldolgozásával azért most már erősen elindultak a fúzió irányába is.

Korábban már írtam egy bejegyzést, amiben volt róluk szó, érdemes átfutni. Külön kiemelném, hogy spanyolul tudóknak érdemes odafigyelniük a szövegekre, mert sztorik vannak az egyes dalok mögött. Inkább szomorúak, de néha poénosak is.

Engem a zenéjükben különösen a kolumbiára leginkább jellemző élénk fúvósok, illetve a szólóénekes különlegesen egyedi, néha hátborzongatóan átélt hangja fog meg.

Nagyon jól működhet a kis együttes "felderítése" a weben, hiszen meg lehetett találni az összes albumukat letölthető formában, de most, amikor kerestem a linket, amit ide beilleszthetnék, egyet sem találtam. Minden szokásos csatornát átböngésztem, de egyszerűen valahogy az ő zenéik eltűntek. Jó a menedzserük ezek szerint. :-)