A timbás kutakodásaim során egy érdekes cikkre bukkantam a descarga.com-on, melynek ugyanez a címe, csak éppen kijelentő módban.
A szerző tisztában van a kijelentése erősségével, ezzel is nyitja a cikket (egyébként jó újságírói fogás)....
A szerző szerint a három fő ok, ami miatt a mai kommersz, "romantikus salsa" halálra van ítélve:
- hiányoznak belőle a salsa afrikai gyökerei (ritmika, vallási alapok)
- hiányzik belőle a folyamatos, akár zene (felvétel) közbeni improvizáció
- hiányzik belőle a régen megszokott "hétköznapi" történetek elmesélése (minden mai csak a szerelemről szól)
A szerző szerint a mai salsa kommersz, kiüresedett, nagy tömegek ízlését kiszolgáló alkalmazott műfajjá vált, amely elvesztette a legfontosabb különbség-képző ismérveit.
A fenti alapvető elvárásokat (afrikai gyökerek, improvizáció, történetmesélés) a szerző Kubában véli megtalálni ismét, ahol szerinte még élnek ezek a hagyományok.
Ez lenne a timba?
Az én véleményem erről egy picit más. Valóban érezni, hogy az elmúlt évek Kubából érkező lemezein valami friss, egészen új zenéket, s talán műfajokat ismerhetünk meg. Ilyen a timba is.
A fent említett három hiányosságot azonban én csak a kommersz műfajban vélem felfedezni (igazat kell adjak ennyiben a szerzőnek), s talán abban is, hogy a latin kultúrkör más fellegváraiban (Puerto Rico-ban, Kolumbiában, Los Angelesben, New Yorkban stb.) az elmúlt évtized nem hozott nagy áttörést együttesekben, műfajokban.
Viszont nem írnám le ilyen könnyedén a Kubán kívüli világot, ha kicsit visszább nézünk az időben, láthatjuk, hogy minden, ami Kubából indult, ezen vidékek szűrőin keresztül és hozzáadott apróságaival jutott el a világ más pontjaira és vált népszerűvé. Várom, hogy a most tapasztalható, friss irányzatok más földrészeken népszerű stílusokkal keveredve megjelenjenek a világ salsa színpadán. Szerintem ez a fúzió (bármennyire is azt mondják, hogy már a timba is egy fúziós műfaj) nem Kubában fog megvalósulni, hanem ott, ahol a többi műfaj gyökerezik. Oi-oi-oi!
A fent említett cikk olyan, mintha azt mondanák, hogy jó zeneszerzők és zenészek márpedig csak Kubában vannak.
Igen, mi mások, akik nem vagyunk "timba őrültek" várjuk a történéseket, táncolunk a sok-sok régi (hazánkban még mindig hihetetlen felfedezéseket tartogató) zenékre, s persze az újakra is, talán picit kisebb lelkesedéssel, s igen, mi is várjuk a friss szeleket. Szerintem ezek a szelek nem Kubából fújnak.
Nnna, lehet fújni rám is. :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Salserina 2009.06.23. 17:29:40
A salsával az a baj, hogy nagyon behatárolt. Vagy nem is baj. Ilyen. Azért akadnak próbálkozások, hogy frissítsék: a salsaton elég jó húzás volt A. Montanez részéről.
Bízom abban, hogy lesz változás a salsa terén is. Talán pont a timbával fogják ötvözni. :D
Bár már egyre nyitottabb Kuba, mégis zárt világ. Hogyan érezhetnék át a szabadságot, ha nem pl. a zenén keresztül?! Drukkolok, hogy még sok ilyen remek muzsikát hallhassunk tőlük!
A zene önmagában élvezet. Ha ad egy érzést, egy élményt, akkor tök mindegy, hogy az kommersz salsa vagy egy improvizatív timba.
salsadiabolica 2009.06.24. 10:55:57
nem véletlen - és ez már személyes affinitás - hogy a pár hete megjelent Charanga Habanera album (No mires la Caratula) az eddigi egyik legjobb. Olyan régóta gyakorolja és fejleszti David Calzado a saját stílusát, hogy teljesen természetes hogy egyre jobb művek kerülnek ki a kezei közül. ugyanez igaz más salsa műfajokra is és ha végigmentek egy discográfián Victor Manuell vagy Tito Nieves oldalán, ott is ugyanez a fejlődés látható.
persze ehhez társul, hogy a mi "fülünk" is szofisztikálódik és minimum 4-5 év aktív táncolás kell hozzá, hogy megtaláljuk a hozzánk legközelebb álló irányzato(ka)t.
Uff...