Az első jelek már tavaly év vége felé mutatkoztak, amikor szerettem volna lemenni a csütörtöki Alcatraz buliba, élő zenére táncolni. Már nem tudtam.

Először zártkörű vuli miatt maradt el a kedvencem, a Ricardo Salsa Klub koncertje, aztán arról lehetett hallani, hogy nem tudtak megegyezni az Alcatrazzal, bármit is jelentsen ez. A vége az lett, hogy nem csak a Ricardo nem játszik csütörtökönként, hanem megszűnt a csütörtöki salsa buli, úgy, ahogy van, többi zenekarostul, DJ-stől.

Van ötletem, hogy miért, de lássuk a többit. Írtam egy bejegyzést a Moulin Rouge csütörtöki buliról is, amit a helyi szervezők jól le is kommenteltek, el is mentem a következő csütörtökön. A legnagyobb megdöbbenésemre az általam sokat kritizált tapadós padló akkor már frissen 'felvixolva' - nagymamám így mondaná - várt. Ennek ellenére is sajnos bukta lett a buli, még a következő héten megtartották, de utána megszűnt.

Sokan mondják, hogy persze, mert a hétfő-kedd-szerdai Szilvuplé bulin már mindenki kitáncolja magát, elfogy a szufla csütörtökre. Meg hát - buliszervezői szempontból minő eretnekség - ingyen van. A csütörtöki meg belépős, pénzbe kerül, persze, hogy nem mennek el. Lehet, hogy van igazság benne, de az tény, hogy a hét eleji Szilvuplé bulik látogatását - bármennyire is jól éreztem magam ott korábban - nekem is fel kellett adnom. Miért? Aki jár oda, tudja, hogy most már nem csak elférni nem lehet, hanem megmozdulni sem. Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor a két ünnep között lementem, s a tánctér több mint felében négyzetméterenként 5-en álltak, a maradék másik felén meg a kitartóbbak próbáltak valamicskét mozogni, de láthatóan az sem volt táncnak nevezhető.

Folytathatnám, hogy az Old Havana buli száműződött egy 10 négyzetméteres érdes kőpadlójú, három párral már zsúfolt hátsó helyiségbe a Moszkvánál, a keddi - nem sűrűn látogatott, de annál jobb - Franklin-féle salsa-jazz buli szintén megszűnt a Portside-ban (szerintem érdeklődés hiányában), s még mindig nem értem a végére.

Nam akarok túl hosszú posztot írni, de ugye az okok még hiányoznak. Nézzük meg a prosperáló bulikat, ott a válasz. A pénteki classic kaméleon buli sem működne már, ha a Salsa Diabolica nem lapátolná oda - szívlapáttal - az embereket, s a szomszéd dizsiből nem jönnének át a srácok tömegesen a bárpultnál koktélt vedelve jó mozgású csajokat stírölni. (Talán ők is rájönnek egyszer, hogy a bámulásnál van jobb is :-))

Szombat, szintén klasszikus buli, arról is írtam már. Miért működik? Mert egyedül van, szombaton van, s kultúrházban van. S valszeg itt ez utóbbi a fő érv, miután Antonióék tánciskolája ugyanott működik, ezért nem kell csillagászati összeget fizessenek egy szombati terembérlésért.

Mert ugye egy szórakozóhelyen ki kell termelni azt, amibe kerül. S egy dizsiből/koncertből/hétvégi italozásból élő szórakozóhely per vendég legalább az 5-6-8-szorosát ki tudja "termelni" annak a bevételnek, amit a salsás társasággal produkálna. Még akkor is, ha mindenki a pultnál venné meg az ásványvizet - pedig nem - mert ugye nekünk nem kell tántorgósra bebasszunk ahhoz, hogy feloldódjanak a tánccal kapcsolatos gátlásaink.

Mi a megoldás? Ez a poszt egy olyan dráma, aminek most nincs olyanja. Remélem azért, hogy lesznek még néhányan, akik veszik a bátorságot, hogy igen szerény profit kitűzése mellett indítsanak még bulikat. Amik persze nem a legfancybb helyen lesznek, de legalább lesz választék. Már csiripeltek ilyesmiket a fülembe a verebek, majd megírom legközelebb.