salsa

Vééééégre! Nem kell Celia Cruzt, Tito Puentét és a többieket nyávogósra hallgatni (gyk. audió kazetta :-)), hanem mások is elővették! Hogy mit? Olvass lejjebb! Vannak viszonylag új együttesek, akik nagyot tudnak alkotni a salsa zenében.

Akik merték megint elővenni, az előtérbe tolni a latin jazzben már régen bevált hangszereket, amelyek közül egy-kettő igen közel áll hozzám. Megőrülök azokért a zenékért, amikben lendületesen, jó ritmusérzékkel és tehetséggel, erőteljesen használják a billentyűt, szinte már inkább ritmushangszerként. Ezért a kedvencem a hazai Ricardo Salsa Klub is (és szomorúsággal tölt el, hogy szép csendben kimúlt a csütörtöki Alcatraz salsa buli, pedig az egyetlen hely volt, ahol élő salsa zenét toltak) - Révész Richárd pezsgő billentyűs játékával.

De ezt nem kell újra feltalálni a salsában. A vibrafont viszont igen. Kevesen használják, de álljon itt egy példa, Mongo Santamaria szerzeménye.

 

 

De nem emiatt a poszt, mégiscsak a New Swing Sextetről van szó. Jobb helyeken két-három számukat játsszák, s nem régiek. Leporolták a vibrafont, s olyan lazasággal használják, hogy azért csak rajongani lehet. Sajna nem találtam jobb minőségű videót róluk, de azt hiszem, aki egyszer hallotta már a számot, megismeri, nem lehet eltéveszteni, a vibrafont pedig bőven hallani belőle:

 

A CD-jüket megrendeltem, tűkön ülve várom, mikor jön meg. Azt meg csak remélni merem, hogy eljutok egy olyan kongresszusra, ahol ők játszanak...

Az meg, hogy mi a többi kedvenc hangszerem, majd a következő postokban!

Amikor eszembe jutott ez a téma, heuréka érzésem támadt. Amikor viszont elkezdtem gondolkodni rajta, mi is lehetne benne, kapásból beugrott az a régi emlék, amikor normális design-nal ellátott salsás pólót kerestem magamnak. Bejártam jónéhány webshopot, de egyik sem fogott meg igazán. Hú, nehéz lesz ez a téma, de lássuk, mit lehet kihozni belőle:

A trivi: kiegészítők

Sapka: tipikus férfikellék, a svájci típusú sapka egyeseken igen jól áll. Szerintem ezen belül is a leginkább trivi a Kangol márka, ezt talán még próbálni sem kell, jók a fazonok, jók az anyagok, nem lehet elrontani a választást. Méretre érdemes figyelni, a Vaterás boljukban sokféle fazon, szín és méret kapható. Én tavaly egy egész design-os sapit akasztottam a Mexx boltban, érdemes nyitott szemmel járni a bevásárlókörúton.

Tánccipő: ez is tipikus lenne, csak az a gond vele, hogy nem lehet anélkül adni, hogy le ne lőnénk a poént. Vagy mondjuk lehet adni egy saját készítésű bónt helyette, ami utána cipőre váltható... Javaslom Franklin Camillo, alias DJ Malambo által egyedileg készített salsa cipőket, egyedi méretre, egyedi design-ban (ahhoz képest, hogy Franklin évek óta készít cipőket, igazán feltehetné a site-jára is...).

Póló: Ha fanok vagyunk, akkor a tánciskolánk pólójában táncolunk. Mondjuk pont emiatt ez nem a legtutibb salsás ajándék, de azért elmegy. Pólót lehet még csináltatni, vagy rendelni websopból, vagy valamelyik jobb nevű külföldi tánciskolától. Meg persze, ki is lehet guglizni.

Kis törölköző/kendő: Ez is olyan stílusfüggő dolog. Egyáltalán, hogy van-e, amikor egy forró buliban szükség lenne rá (bevallom férfiasan, én az ingujjamba törölgetem a homlokom, nem túl elegáns, de átveszem, ha átvizesedett :-)). Persze, lehet az otthoni virágmintás is, de mennyivel elegánsabb egy kifejezetten salsához tervezett és méretezett kis törölköző?

Ez is eszedbe juthat....

Cipőstáska: Az igazi táncost onnan ismerni meg, hogy cipeli mindenhová - órára, buliba, meg néha csak úgy is - a tánccipőjét. Ki hátizsákban, ki kézben, ki nejlonszatyorban, vérmérséklet szerint. Egy kifejezetten cipőnek való kistáska szerintem remek ajándék, a Samsonite-nak tudtommal van ilyenje, de ha egy nagyobb bőröndös üzletbe megyünk, ott is szinte biztos, hogy találunk.

Csuklószorító: Ami jellemzően nem arra való, hogy szorítsa a csuklónkat (bevallom őszintén, pont ezért nem tudtam egy darabig, hogy ez mire jó...), hanem, hogy időnként megtörölhessük a homlokunkat. Minden sportboltban kapható. Pici ajándék, de figyelmes. :-)

Bokapénztárca: Ez egy vicces sztori. Salsafreak videóin láttam, hogy ilyet visel. Praktikus dolog, mert egy szál ruhában, vagy zseb nélküli nadrágban táncolva is tudnak vigyázni a csajok mondjuk a pénzükre. Na most nekiálltam keresgélni, hol is lehet ilyet kapni, s mit találtam? Salsafreak árulja is saját webshopjában. Okos...

Van más ötleted? Oszd meg!

 

 

 

 

Összeszedtem röviden, milyen kongresszusok várnak ránk 2009 elején, amire talán érdemes lesz elnézni. Miután a Cubamemucho-ról, amennyire olvasom, sok jó tapasztalat született, már azok is elgondolkodhatnak egy-egy kongresszus meglátogatásán, akik eddig nem jártak még ilyenen külföldön.

Ha kihagytam volna valamit, vagy valamelyikről van tapasztalatod, oszd meg!

A lista:

Január 16-18. Innsbruck, Ausztria (Innsbruckban már jónéhányan voltak tavaly, milyen volt?)

Február 13-15. Amsterdam, Hollandia

Február 20-22. Zürich, Svájc (A mottója tetszik: "Salsa will change your life", de a grafika se piskóta az oldalon...)

Február 29. - Március 1. Valencia, Olaszország (tényleg, szökőév jön... szerintük legalábbis :-))

Március 6-8. Bologna, Olaszország (sose hallottam róla, pedig elvileg ez már az ötödik)

Április 3-5. Cubamemucho, München, Németország

Április 3-5. Temesvár, Románia (ezt egyelőre szórólapon kaptam, semmi plusz infó. Gondolom, inkább a vonalasoknak érdekes, a kubait táncolók nagy része úgyis Münchenben lesz)

Április 10-12. Prága, Csehország (ez is híres már magyar salsás körökben, biztos megy egy pár magyar különítmény)

Április 11-13. Ljubljana, Szlovénia (Pont egyszerre a prágai fesztivállal, gratula. Ljubljana csak 440 km, de mondjuk Prága sincs sokkal messzebb - 530, gondolom, a felhozatal dönt.)

Május 1-4. MamboCity London, Egyesült Királyság (The 5 star salsa congress - nem aprózzák el...)

Május 1-3. Cubamemucho, Poznan, Lengyelország (innen még elég satnyán vannak infók, de gondolom, addig csak kitalálják :-))

Május 8-10. Salsa on the Beach, Bibione, Olaszország

Május 22-24. Milano, Olaszország

Kíváncsi lennék, van-e Magyarországon olyan salsát táncoló ember, aki még ne járt volna itt. (Persze, várom a felháborodott más nagyvárosi salsások kommentjeit, hogy már megint csak a budapestiek vevődnek emberszámba. Pedig nem, szerintem aki bárhol máshol táncol, s egyszer jár kies fővárosunkban, a pénteki Kaméleont tuti nem hagyja ki. Nem így van? :-))

De szedjük szét, miért is. Pedig van beugró, minden partygazda rémálma, vajon kifizetik-e. Nem is kevés, kapásból egy ezres. Vannak bőrnyakú portások is (mellesleg udvariasak). Nem is mindig jó a zene. Az italok (üdítők, ásványvíz) aranyáron vannak. Parkolni vagy nehéz (környék), vagy drága (mélygarázs).

Ennyi negatívum nagyon sok salsa helynek elég ahhoz, hogy néhány hónap küszködés után végleg lehúzza a rolót, de nem így a Kaméleon. Sőt, jellemzően tele van, pedig nem kicsi hely, egy jó bulin legalább 6-800-an vannak. De vajon miért?

Mert jó a hely hangulata. Eléggé dizsis érzés, de hát attól (is) dizsi a dizsi, hogy jól ki van találva a hangtechnika, jók a fények, meg van fizetve az a DJ - itt: DJ Teebee, akinek még mindig nincs site-ja, illetve DJ Jorge, akinek szintén nincs... - , aki tényleg jó hangulatot tud teremteni. Persze, fontos, hogy jó legyen a padló is, ez is megvan. Elég ez? A Kaméleon esetében ezért erre rásegít az, hogy már nagyon régen ott van. Mint az óra a nyugatinál, mindig lehet rá számítani. Nem tudod, hova menj bulizni? A Kaméleon tuti működik, tuti színvonalat kapsz a pénzedért. Emellett az már szinte mellékes, hogy több nagy tánciskola kifejezetten hordja rá a bulira az embereket, mint városszéli busz az utasokat a metróra. Ez sem keveset jelent.

Még mi? Van állandó perkás segédlet, aki kapott már hideget-meleget a vendégektől. Van, akit zavar, van, aki szerint jó hangulatot csinál, s sokat ad hozzá a zenéhez. Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, Pödör Bálinthoz (alias Valentino) én is jártam tanulni, s remek zenésznek tartom.

Meg hát ugye a mágikus időpont, a péntek. Ha netán kis hazánkba keveredik egy-egy nevesebb tanár, akkor a hétvégi wörksop előtt tuti benéz a Kaméleonba. Mert hová is máshova? A vasárnapi Salsamánia bulira meg már el is utazott...

Még valami szót érdemel, az a zene. Szerintem kétféle DJ létezik: az egyik magának csinál zenét, a másik a közönségnek. Az elsőt onnan ismerjük meg, hogy ha odamegyünk hozzá, vagy megmondja az arcunkba, hogy az ő jól felépített (??) műsorát ne is merjük megzavarni, vagy csak átlátszó értetlenséggel azt mondja, hogy ja, az a zene sajna nincs meg. A másik DJ-t pedig onnan, hogy jó bulit csinál. Vicces tapasztalatom volt múlt héten a Kaméleonban: jóval kevesebb vonalon is táncolható zene ment. Idő kellett, mire leesett, hogy valszeg azért, mert a szokásosnál most kevesebb vonalas táncos ment le bulizni... Szerintem az az alap, hogy a DJ ismerje a zenéket, a stílusokat, de legalább ennyire a közönségét is!

Mindenesetre a pénteki Kaméleon buli számomra olyan, mintha örök lenne...:-) Neked milyen?

Régi és új

Nyáron átalakították a Szilvut, s csak jobb lett, mint volt. Lényegesen tágasabb, s több lett a hely is. Annyira odafigyeltek minden egyes négyzetméter "megnyerésére", hogy szerintem ezért került a DJ pult is máshova, egy tánc szempontjából nehezebben kihasználható helyre. Szinte új a padló is, nem tapad, de nem is csúszik, pont jó.

Én az első salsa bulik alkalmával szoktam rá a Szilvuplére, s már akkor nagy hatással volt rám az eklektikus - belsőépítészeti - stílusa, látszott, hogy minden egyes kis részletet gondos kezek formáltak, úgy egyben volt. Az átalakítással ebből valami egy picit elveszett, keresem a szavakat, ha píszí módon kellene kifejezni, akkor azt mondanám: egyszerűbb lett. Nekem fura egy picit, hogy egy ilyen átalakítás során például miért fordítottak oly kevés figyelmet a mellékhelyiségekre, de ez csak egy apróság.

A salsa jól megy

Apróság, mert igazából ez egy jó hely. Mérsékeltek az árak, normálisak a pultosok (sőt, inkább jófejek), DJ Gera - aki már ezer éve beígérte, hogy lesz saját weboldala, de még mindig nem - pedig jó zenét csinál. (Ja, BTW a Szilvuplé site-jára is ráférne egy odafigyelő szempár, A fentiekkel együtt ez már egy biztos recept arra, hogy jó legyen a salsa.

A meleg tömeg

Mostanában már nem járok le. Aki rendszeresen jár, az talán sejti, hogy miért. Minden más salsás szórakozóhelynél heringesebb érzés ott táncolni. Most már korán sem érdemes menni, mert korán is tele van.

Ennek egyenesági következménye, hogy a zsúfoltság növekedésével egy idő után a levegőellátásért felelős rendszer - a bővítés ellenére - feladja a küzdelmet, illetve a leckét is az ott maradóknak. Elő a törölközőkkel és váltáspólókkal, csak így kibírható.

Érdekes, hogy szinte ez az egyetlen ingyenes buli, s más buliszervezők mondják, hogy mennyire elviszi a közönséget az, hogy ingyen van. S nem is kellene ingyen legyen. Szerintem pedig a buli tele van, hiába ingyenes, többen már úgysem férnének be. Azaz szépen - velem együtt - most már alakul egy olyan salsa mániás réteg, aki szeretne lemenni az ingyenes buliba, de nem megy, mert annyian vannak. (Csak mellékesen, kevés helyen a világon ingyenes a buli. Isztambulban például minden buli belépős.)

Tényleg, megérne egy gondolatkört, hogy hányan is vagyunk mi, salsások Magyarországon. Na, erről fog szólni a következő post. Addig is körbekérdezek. :-)

Összességében nekem a Szilvuplé nagy kedvecem, szeretek ott lenni, szeretem a hangulatát, a közösséget, a zenéket. S ha már nagyon tánchiányom van, akkor a tömeget is könnyebben elviselem.

 

Szerintem kis hazánkban nincs olyan salsát legalább hébe-hóba táncoló emberke, akihez még nem jutott el DJ Alan promója a buliról.

Minden eszköz bevetve, jól alkalmazva, van e-flyer, közel 7000 tagot számláló iwiw klub (amire rendszeresen jön is a felhívás, már unom is), s tekintve, hogy Alan stílusát már jól ismerjük a bevált és népszerű nyári Café Puertoból, mondjuk, hogy minden megvan egy profi salsa bulihoz. De ez még nem elég, kell még egy lapáttal rá, majd minden csütörtökön színvonalas iskolák fellépései színesítik a programot.

Egy példa: Oyemaya men's style fellépés by Baloghy Gyuri és Szöllösi Feri

 

Általában félház előtt lépnek fel. Vajon miért? Mi a gond? Furcsállom, hogy a klub üzemeltetői nem látják.

Alan személyével nincs semmi gond, kivéve akkor, amikor jön valamilyen háttérben mozgó figura, aki megmondja, hogy akkor most vége a salsa bulinak, s latin dizsi lesz. Salsások raus. Alan tud jó zenét csinálni, ezt már tudjuk. Ha hagyják neki. S ha a mulató vezetői azt látják, hogy a latin dizsi ötödik percében megrohanják a pultot a bulikat csak longdrinkkel a kézben kibíró (mert ugye valamit szorongatni kell a kézben, különben zavarban vagyunk) partyanimal-ök, akkor jóleső érzéssel lapogatják meg a DJ vállát, hogy na ezaz, látod, ma is lesz bevétel.

Az első gond itt van, a salsa közönsége jellemzően nem iszik. Miért is tenné, ha jól érzi magát pia nélkül? A nagyobbik talán az, hogy még üdítőért is a budi kézmosójába jár.

Hejj, salsások, rajtatok is múlik, hogy lesz-e még több olyan buli, ami normális, konzervheringérzés nélküli helyen rendeznek meg!

 

 

Na persze, nem ettől üres a hely. Még két olyan összetevőt azonosítottam, ami miatt én nem szívesen járok oda, s lehet, hogy más is így van vele. Az egyik, hogy kritikán alulian szar a padló. Persze, parkettás (az király), de ragad, tapad (Alan, hahó, sose próbáltál táncolni rajta?). Lehet, hogy csak rá kellene ereszteni egy komolyabb takarítást-polírozást. Ahhoz képest, hogy mennyi bevétel marad ki a buliból, ez nem nagy befektetés. (Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy ragadós padlón miért nem öröm táncolni - még kubait sem - amellett, hogy garantált a térdműtét néhány év táncolás után, én nem kockáztatom.)

Na igen, a személyzet. Minden szórakozóhely alfája és omegája. Nekem egy szó jutott az egész helyről eszembe, olyan műmájer. Nehéz lenne szavakba önteni, de a személyzetnek sok köze van hozzá. Senki sem bunkó, mindenki válaszol, ha kérdezik, magkapom az italom, ha kérem, konkrét panaszom nem volt, csak az érzés az, hogy átnéz a személyzet a fejem felett. (Nem vagyok híve az összeesküvés elméleteknek, de ha sokszor elhangzik a vezetők szájából, hogy ezek a francos salsások aztán egy alantas népség, a budiban isznak, nem fogyasztanak és egyébként is, akkor könnyű ilyen attitűdre szert tenni...)

Szóval csütörtök. Persze, ez a buli elműködik nélkülem is, én inkább az Alcatrazban, élő zenére heringesedem csütörtökönként. (Be szoktam nézni, ha épp a kedvenceim lépnek fel...). Ha valamelyest változik a helyzet (padló és személyzet), akkor biztos a Moulin Rouge bulikat is szívesen látogatom.

Te hogy látod?

 

Nemrégiben egy fiatal tánciskola vezetőjével beszélgettem, s mivel szakmabeli (marketinggel foglalkozik a lelkem) elkezdtük összeszedni az indokokat, hogy vajon miért iratkoznak be a legtöbben salsát tanulni. Meg persze, hogy miért nem. (A másodikat most hagyjuk, külön poszt lesz. :-))

A jó marketingesre a nem szakmabeliek mindig könnyen rásütik, hogy túl sokat bullshitel. Egyértelmű dolgokról bír órákig beszélni, s mindig újra feltalálja a spanyolviaszt. No, hát nekünk is sikerült. Kiderült, hogy bárhogy is csűrjük-csavarjuk a témát, (szinte) bármit is válaszolnak a frissen beiratkozók, ha az indokokat firtatjuk, csak előjön, hogy párt találni jönnek.

 

 

Persze, jól teszik, s a legjobb úton is vannak efelé. Miért is?

- A salsa olyan, mint a nyelv. Közösen tanuljuk, kialakul egy kis közösség. Van közös téma, megismerjük a többieket, s persze néhány óra után már egyértelmű, hogy melyik csaj (pasi) az, amelyikkel jól esik szemezni, ha éppen túl sokat dumál a tanár.

 

- Nem elhanyagolható különbség viszont, hogy mindenki mindenkivel táncol az órán. Persze, először kínos meg zavarban vagyunk meg bénának érezzük magunkat (joggal :-)), de ha ezen túl vagyunk, a körben előbb utóbb kézen foghatjuk azt a csajt (pasit), aki tetszik. Néhány óra vagy kurzus :-) után rá lehet jönni, hogy a többiek is kábé annyira bénák, mint mi vagyunk, tehát nincs ciki helyzet, feloldódás, huhh. Lehet a következő salsa buliról, másik iskoláról, a nemrég látott fellépésről, zenékről, filmekről blablabla beszélgetni. Ott a helyzet, moziba azért csak el tudjuk innen már vinni, no.

- Jahát, nem mondtam volna? A fent említett beszélgetés során döbbentünk rá a tényre, hogy a friss beiratkozók kb. 80-90% éppen egyedül van. Persze, időnként felbukkannak az otthon unatkozó feleségek, a tipikus nőcsábász sármőrök (feleséggel vagy anélkül, mindegy is, nem?)[ez az én meglátásom, Ádám tiltakozott - a szerk.], de ők az igen kicsi kisebbség. Natessék, még egy téma, amiről lehet beszélgetni a kiválasztottal. :-)

 

 

- Ha már szívtunk magunkba egy kis tudást meg gyűjtöttünk elég lelkierőt, hogy lemenjünk bulizni, akkor ott nagyságrendekkel bővül a választék. Persze, a saját csoportunkba tartozókkal táncolunk, s szép lassan kibővül a világ. A lányok a parkett szélén "árulják a petrezselymet", s előbb-utóbb jönnek srácok és felkérik őket. Ha rendszeresen felbukkanunk ugyanabban a buliban, akkor a partnerek "megszokják", hogy ottvagyunk, s ha nem bénáztunk el nagyon valamit korábban, akkor újra megkeresnek minket.

Hát így. A weben mennek a sztorik a társkeresőkön meg villámrandikon meg szinglibulikon (szörnyen hangzik) szövődött románcok történeteivel. A fejemet rá, hogy legalább annyi kapcsolat alakul a salsa bulikon is. (Igazából szerintem több, de ha a fejem a tét, akkor kiegyezhetünk egy döntetlenben. :-))

Tekintve, hogy erősen szakmabeli vagyok, általában nem szoktam személyesen hirdetni kereskedelmi vállalatok promócióit. Most kivételt teszek, mert amit a Coke.hu oldalon tapasztaltam, az tetszik.

A promo úgy működik, hogy a Coca-Cola kupakokban lévő kódot kell beírni az oldalon a regisztráció után, s véletlenszerűen 5, 25 vagy 50 pontot kapunk a kódért cserébe.

A pontokat egy csomó mindenre be lehet váltani, többek között zenékre is. Én már gyűjtögetem egy ideje a pontokat, de el kellett teljen egy csomó idő, mire rájöttem, hogy érdemes rákeresni salsa zenékre is (böngészni sajna nem lehet, még stílusonként sem...). Ilyen előadókat találtam:

• Yuri Buenaventura,
• Tito Puente,
• Ray Barretto,
• Chuco Valdes,
• Maraca,
• Eddie Palmieri,
• Poncho Sanchez,
• Pete Escovedo...

Nnna, ezért már érdemes! Csak 50 pont egy zene letöltés, full legális (bár a DRM védelem feloldása néha elég macerás), sajna csak 160 kbps minőségű (ennél azért többet vártam volna...), de mégiscsak egy lehetőség, hogy beszerezzem azokat a zenéket, amik még hiányoznak.

Tényleg nagyon jó zenék vannak fent, érdemes kipróbálni!

RÁADÁS: Látom, hogy nagyon népszerű ez a post, ezért felhívom a figyelmed az új sorozatra itt a blogon, amit nemrégen indítottam, letölthető albumokkal.

Látogass vissza, nézd meg a főoldalt!

 

 

Egy olyan blogot vizionáltam, ahol amit sokan olvasnak (hehe, az egóm...:-)), mert érdekes, változatos, őszinte és független, széles látókörű. Ehhez viszont nem vagyok elég. Sok éve szenvedélyem a salsa zene és tánc, s az én ízlésemet, kedvenceimet, ismereteimet szívesen megosztom. Viszont nem szeretnék énblogot írni. Írjuk többen! Például én LA salsát táncolok, de tökjó lenne látni egy kubai salsa táncos véleményét, nézőpontját is itt.

Tehát: ha sokat hallgatsz salsa és latin zenét, eljársz táncolni, van véleményed a hazai (és külföldi?) salsa életről, amit szívesen megosztanál, akkor jelentkezz! Miután nincs bevétel, ezért a fizetség a néhány látogatónyi (nem 15 percnyi, de talán hasonló) hírnév, ellenben kötelezettség sincs. Csak annyi, hogy ha kedved van, írj. Ide. :-)

Dobj egy kommentet vagy e-mailt, ha érdekel.

Bugalú:ez a stílus neve, írhatnám amerikaiul is, boogaloo-nak, de úgy nem lenne autentikus. Mert a bugalú most leginkább kolumbiai, mint a Sonora Carrusseles. Illetve talán ők maguk a stílus. 

A boogaloo "eredetileg" szintén new yorki találmány, mint a salsa is. (Na asszem ez is megérdemel egy blogposztot...) A '60-as években fejlődött ki, amikor az ott letelepülő kubai, puerto rico-i és afro-amerikai népek keresték a közös zenei alapokat, s összekeverték a kubai son montuno, a cha-cha-cha, mambo és persze a rhythm&blues és soul stílusokat. S ennek már lassan 50 éve...

A Sonora Carruseles az utóbbi 12 évben biztos recepthez nyúlt: ez a stílus már évtizedekkel azelőtt végighódította Amerikát. Most, a salsa világméretű elterjedésével csak újra elő kellett venni a szakácskönyvet, s picit aktualizálni: gyorsítottak a ritmikán, előtérbe tolták a billentyűket, s hangsúlyosan használják a hihetetlen hangú kórust.Mindannyian ismerjük a zenéjüket, mert nélkülük nincs egy buli sem. Egyébként nemrégiben jelent meg a kilencedik lemezük, amit már mindenki régen várt. Az előző, 2006-os albumon leginkább a régi sikereiket dolgozták fel újra, picit másképpen, a stílusa rendben volt, de nem hozott egy olyan átütő sikert sem, mint például a sokak által ismert La Comay volt régebben. Talán nem véletlenül adták a mosani albumuknak a Mucho Mejor (Sokkal jobb) címet. :-)

Ahogy a website-jukon olvasható, most Amerikában turnéznak, remélem, hogy itt, Európa közepén is össze tud majd gyűlni akkora közönség, hogy mi, vagy valamelyik szomszédos ország meghívja őket egy koncertre. Én tuti ott lennék.

Inkább latin jazz

Egy ideje már latin zenét hallgatok, s közben érdekes ízlésbeli fejlődésen változáson mentem keresztül. Most éppen az amerikai latin jazz az, ami lenyűgöz, s asszem, egy darabig ez most nem fog változni. Hogy miért? Mert

változatos.

Nem csak a hangszerhasználatban (ugye tudjuk, hogy jó salsa zenét nem lehet 2 fős "zenekarral" játszani - valami latinosat igen, de jó salsa zenéhez sok zenész szükségeltetik), hanem a stílusok ötvözésében, ritmikában, műfajházasításban - fúzióban is. Na ez az, aminek élő legendája

Poncho Sanchez,

aki eredeti kongajátéka miatt lett ismert, elismert és híres, de neve alatt már jó ideje olyan lemezek jelennek meg, amiken a ma ismert leghíresebb jazz és latin jazz zenészekkel közösen játszik. Pályafutásának 28 éve alatt 22 saját lemezt és 6 válogatást adott ki, melyek jelentős részét az Amazon vásárlói 4,5-5 csillagosra értékelték. Nem tagadhatom, hogy ezek jelentős része nekem már megvan, s hallgatom őket otthon s a kocsiban. Talán inkább hallgatós zene, bár egy-két chacha és salsa száma bőven táncolható.

Az alábbi album képére kattinva megnézhetitek az egyik album video trailerét, Real Player kell hozzá.

 

Meglepő, hogy a még köztudottan is latin jazzre építő vasárnapi Salsamania bulikon sem nagyon hallhatjuk Poncho Sanchez zenéit, de majd talán később. Mindenesetre otthoni nyugis jazz hallgatáshoz kiváló.

Egyébként a hivatalos neve Palacio de la Salsa, csak ezt senki sem használja, s őszintén, bár az Aranytíz jó hely, azért mégsem palota. Hogy miért kapta mégis ezt a nevet, ha esetleg nem ezért, az rejtély.

Számomra meglepően népszerű a 11-ig (miért ilyen későn?) tartó ingyenes salsa oktatás, s amennyire elnéztem, egészen színvonalas is, mindig van valami új, Antonio tartja jellemzően.

A legmeglepőbb mégiscsak az, hogy picit rejtélyes módon itt mindig jól érzem magam. A hely maga kiváló adottságokkal rendelkezik, nagy terek, komoly belmagasság, kiváló padló (kő, sima felülettel), egészen jó büfé (lehet koktélozni is, ha jól láttam, most már külön koktélos bárpult is épült). Mindig sokan vannak, mindenféle tudásszinten, bár a legjobb táncosokat (akik általában tanítanak valahol...) ritkán látni. De ez egyáltalán nem is baj.

Szerintem a gyenge pontja a bulinak határozottan a zene. Nem tudtuk elfeledni a 8 éves slágereket, időnként - rendszeresen - sikerül belenyúlni valami harmatgyenge kubainak tetsző salsa számba, s a DJ-t láthatóan nem érdekli, ha a két bachatát követő két merengue utáni reggaeton blokknál már üres a tánctér. Igényes zenét ritkán hallani (azért időnként van), ha egy-egy buli alkalmával kimarad - most éppen - az El Cantante, akkor azt szoktam kérni, egyrészt, mert egészen igényes zene, másrészt meg a DJ-től csak azt lehet kérni, amit szokott játszani. A többire kicsit mufurc arccal általában azt mondja, hogy nincs meg.

Mégis. Valahogy, ha sikerül azt a néhány jó zenét kifogni, s ki tudjuk várni, amíg kicsit ürül a táncparkett úgy 1 óra felé, kifejezetten jókat szoktam táncolni. Nem volt még olyan, hogy ebben a buliban ne érezzem jól magam, s valahogy ez a lényeg. Ahogy látom, sokan érzik jól magukat. Te hogy érezted magad a szombati bulikban?

Ja, és mégegy furcsaság. A belépő tánciskolás bérlettel 700 Ft, anélkül 1000. Ez jó volt néhány évvel ezelőtt, de egy picit elavultnak érzem abban az időben, amikor már rengetegen nem tanulnak, csak bulizni járnak (néhány éves salsa tanulással a hátuk mögött), vagy éppen óradíjasak... Persze, riszpekt a szervezőknek, hogy nem csak a saját tánciskolájuk diákjainak adnak engedményt, de kérdem, miért pont a tánciskolai bérlet az alapja ennek? Éppen ideje lenne egy saját, Aranytíz-es Palacio de la Salsa-s rendszert csinálni...

 

 

A jó salsa buli recepje

Vasárnap, a Salsamania tánciskola buliján, a Brooklyn Pubban minden adott: egy jó hely (barátságos, jó a világítás, nagy a légtér), jó padló (parketta, itt-ott kopott, de megteszi), jó zene, jó táncosok és egy hangulatmester.

Más az íze

A jó buli receptje megvan, bárki "megfőzheti" magának és a társaságnak egy szórakozóhelyen, de itt, köszönhetően a dominikai származású DJ-salsatanár-házigazdának, Franklin Camilonak (alias DJ Malambo) mégis más fűszerekkel készül a party.

Először is, más zenei blokkokkal. Franklin New Yorkban tölti az év egy részét, s onnan hozza a zenéket, nála olyat lehet hallani, amit más salsa bulin nem játszanak. A zenei blokkjai jellemzően: tradicionális kubai zene - latin jazz - chacha - kolumbiai salsa. Persze, a latin jazz dominál, szinte minden törzslátogató ezért jár hozzá, annak ellenére, hogy a vasárnap este 9 körül kezdődő buli mégiscsak egy kicsit kiesik a bulizós időszakokból.

Ennek ellenére szerintem megéri ellátogatni ide, s nem csak a zenéért. Franklin jellemzően nem a közönségnek játszik, hanem saját magának, láthatóan nagyon élvezi a zenét, a táncot. Ez a hangulat igen könnyen átragad másokra is, s egyáltalán nem bánjuk, hogy a mindenhol szokásos merengue-bachata-reggaeton valahogy kimarad a repertoárból.

LA style, new york style

A hely leginkább a vonalon táncoló (LA, NY) táncosok törzshelye lett, amin csak azért csodálkozom picit, mert a tradicionális kubai zenei blokkok tényleg jók. Ugyan a legalább 8 éve folyamatosan játszott és unalmassá vált "mindig bejövős" slágerek nincsenek, viszont igényes és friss kubai zenéket lehet hallani. És persze táncolni rájuk. :-)

Nem zsúfolt

A hely - hál' az égnek - egyelőre nem zsúfolt, de szerintem minden olyan salsa táncosnak, aki igényes latin zenére natán latin jazzre szeretne táncolni, itt lenne a helye.

Tehát, távirati stílusban: minden vasárnap, 21-01h, Brooklyn Pub, VI. Jókai u. 4.

 

Nagyobb térképre váltás

Munkámból kifolyólag van szerencsém itt, Isztambulban tölteni három hetet, s mint minden rendesen fertőzött egyednek, három hét tánc nélkül még gondolatban is irtóztató. Igyekeztem felkészülni más otthon, mi vár itt rám, de nem sokra jutottam. Találtam ugyan egy török salsa portált, de azon minden törökül van. Erre is csak akkor bukkantam rá, amikor átállítottam a Google nyitólapját a török nyelvű site-ok preferálására. Megpróbáltam még a Google Maps-en, aztán nem volt időm vele tovább gyűrődni.

Megérkeztem, s az első nap délutánján be is mentem az irodába bemutatkozni, ismerkedni a többiekkel. Szinte az első, amit meghallottam kábé az ötödik percben, hogy valakinek salsa csengőhangja van. Picit bátortalanul kérdeztem a srácot, ugye, jól hallottam? Azt mondja, persze, csak nem salsás vagyok? Mondtam de, egyébként tud itt bulikat? Erősen tört angolsággal, de lelkesen meséli, hogy ő a meló mellett salsa DJ és mellesleg övé a legnagyobb török salsa portál. Ilyen tényleg csak a mesében van. Mekkora az esélye ennek egy 15 milliós nagyvárosban???
Csütörtökön még pihentem, de péntekre ajánlott egy bulit, a térképen közel volt, hát nekiindultam gyalog. Kifelejtettem, hogy a rövid séta helyett kétszer meg kell másznom az itteni Gellérthegy méretű dombokat. A pénteki partit az Istanbul Performans, egy neves tánciskola szervezi, egy parkban tartják (Mimoza Café, a Hyatt Regency-vel szemben), kábé 200-250 ember van jelen, jó minőségű a tánctér, a zene pedig teljesen vegyes. Értendő ezalatt, hogy kábé 50% jó minőségű vonalas salsa (merthogy szinte mindenki vonalon táncol, egyre és kettőre vegyesen), kb. 20% kubai salsa (amikor ez szól, szinte mindenki kubait táncol), kb. 10-10% cha-cha, merengue és bachata. A nálunk nyomatott reggaeton és latin dizsi nincs.
Mindegyik pénteken van valamilyen fellépés, most például a valamelyik tanfolyamot végzettek léptek fel egy LA Style formációval, beöltözve, tökéletesen összehangolt mozgással, nagyon szép volt.
Ez, a pénteki a legnagyobb buli egyébként, ahhoz képest mondjuk nincsenek sokan, ámbátor ahhoz elegen, hogy inamba szálljon a bátorságom. Nem csak, hogy gyönyörűek és csinosak a török nők, de a társaság fele olyan színvonalon táncol, hogy arról mi kis hazánkban egyelőre csak álmodozunk. Zenére táncolnak,szólóznak sokat, s ezt finoman csiszolt technikás figurákkal kötik össze. Hát, győzködtem volna magam némi Cuba Librével, ha tudták volna a pultban mi az, amikor pedig kértem egy Bacardit, akkor jól lehúztak az árával (mondták ugyan előre, hogy mennyi, de pofátlan összeget kértek). Összeszedtem a végére magam, s táncoltam néhány számot.
Szombat.
A SalsaTurk portál 12 salsa bulit jegyez szombatra (bal legfelső első menüpont), de ezek közül jónéhány más városban, vagy Isztambul távol eső pontjain van (a városon belül akár 100 km-t is lehet egy irányba menni…). A buli egy volt bérház negyedik emeletén, egy salsa iskolában van. (A bérház mindegyik emeletén más zene szól, a földszinten kocsma van, az elsőn rock koncert, a másodikon valami tucctucc, a harmadik emeletinek az a neve, hogy BiBar, bármit is jelentsen ez, a negyedik emelet a nyerő.

Fa padló, vegyes minőségű zene és kifejezetten jó hangulat, elsősorban a suli (szerintem kolumbiai származású) tulaja, Milton Lopes miatt, a buli neve is Salsa, it’s Hot! Ha leül a hangulat, elkezdi terelgetni az embereket és összehoz egy közös táncot. Vagy valamit, hogy menjen az ügy, olyan igazi dél-amerikai stílusban. A hely ugyan nagyon kicsi, de pont emiatt itt nem volt rajtam az a para, mint a parkban, hogy á, úgysem fog senki velem táncolni. Sőt, az első alkalommal kb. egy fél óra üdítőkortyolgatás után odajött egy lány és megkérdezte, hogy táncolunk-e. Húúú. Szinte csak vonalas zene van, néha bachata betétekkel, talán egy cha-chát is hallottam. Itt is van fellépés, most indiai tánc volt, igényes, igazi látványosság 15 percben.
Szóval Isztambul a buli városa (az oszág átlagéletkora 27 év, nem vicc…), ahol a salsa sem maradhat ki. Jó zenék, jó táncosok, jó csajok (és jó pasik is, de ezt nehezebben tudom megítélni ugye :-)). Asszem, a hétköznapi bulikat is megnézem.
 

A téma a táncparketten heverészett - s bár egyelőre a lelkes amatőrök (blogszerkesztésileg) csapatát erősítem - gondoltam, felveszem. Tekintve, hogy ez az elhatározás Isztambulban érett cselekvéssé bennem, az első dolgom, hogy megköszönjem Musafernek, a SalsaTurk portál mindenesének, hogy megcsinálta a fejlécet. Persze az itteni élményeimről szól az első valódi poszt is. Remélem, hogy ez a blog is hamar túljut a gyerekbetegségeken, s mindannyiunknak hasznára válik.