salsa

tettem fel magamnak (és másoknak is) a kérdést, melyre, mint kiderül, nem egyszerű válaszolni. Sokszor hallottam már a kifejezést, szembetűnően sokszor csak az utóbbi időben, amikor már van a timbának szentelt buli is.

Nem, nem fogom megmondani a tutit. Nem tisztem, s őszintén: nem is tudom.
Van egy sejtésem, de lassan jussunk el oda.
Érdekelni kezdett, hogy mi is ez az egész.
A Salsaforumon van róla egy most éppen 18. oldalánál járó bejegyzés, illetve az egyik buli topicjához mindjárt lett egy zenelista is. Parázs vita és sok agyalás. Nem próbálom összefoglalni, csak néhány, általam fontosnak ítélt megállapítás a fórumból:

Sonero:
"Általában a 90-es évektől kifejlődött kubai tánczenét szokták érteni alatta"

Antonio Gambadoro:
"A Timba (akar uj kubai hangzasnak, akar uj kubai zenei mufajnak nevezzuk) kozel all a  Salsa-hoz, de nem teljesen azonos. Pl. egy nagyon Timba-s La Charanga Habanera dal egyaltalan nem Salsa (zeneileg), akarhogy nevezzuk."
"Szerintuk a Timba a termeszetes evolucioja a kubai zenenek (tudjuk honnan, hova es milyen ritmusokon keresztul ment ez az evolucio), hangsulyozom, hogy ez a kubai zenenek az evolucioja es nem a Salsanak!!! Azt is mondjak, hogy a Timba nem is uj zenei mufaj, hanem uj "hangzas" ("sonoridad)!"

Balazs:
"Nem igaz, hogy sok Timba csak a zenéről szól! Nem tudsz mutatni olyan Timbát, amire nem lehet táncolni. Sőt, minél összetettebb, bonyolultabb, annál jobban inspirálja a táncost!"

Callado:
"A timbában sokféle clave ritmus előfordul, a salsában csak kétféle. A clave a salsában sem mindig hallható, de az az állandó alap; az egy-három váltással salsában megmarad a rend, a táncosokat nem zavarja össze. A timbában nincs "szokásos", minden szám egyedi, számokon belül is változhat a clave alap, például ahogy írtad, megfordul."

Sonero:
"A hagyományos salsához képest - ami nálunk oly népszerű - a hangsúly nem annyira a dallamon, hanem a ritmuson van. Ráadásul igen összetett ritmusokat alkalmaz, és egy dalon belül akár többször is váltogatja azokat: ezért olyan nehéz táncolni, de ettől izgalmasabb is, mint a többi salsa."
"A dallamnál elég gyakran előfordulnak disszonáns hangok, a magyar fülnek szokatlan énekesi felvezetők a főtéma előtt, ez is nagyon eltér más salsáktól, és idő kell ahhoz, hogy az ember hozzászokjon, és élvezze."

Tehát, eddig annyit tudunk, hogy valami eredendően kubai, nem salsa, a szám közben is változó, bonyolult ritmussal rendelkező zenei műfaj.
Nézzük tovább.

A timba.com egy zenei kiadónak a site-ja, amely egyszerűen csak így aposztrofálja magát: The Home of Cuban Music. Tehát A kubai zene A timba?

A Wikipedia Timba szócikkében így olvashatunk magáról a zenéről:
"The North American drum-set is heard in all timba bands"
"Horn parts are usually fast, at times even bebop influenced, and stretch to the extreme ranges of all instruments. Bass and percussion patterns are similarly unconventional."
"What came to be known as the "timba explosion” started not with NG La Banda, but with the debut album of La Charanga Habanera, "Me Sube La Fiebre”, in 1992."

Néhány videó, belőlük kicsit egyértelműbb lehet, hogy mire gondoltak a szerzők a definíció-szerűségek megalkotásakor:

A timba.com-on egy fórumbejegyzésben találtam még egy egészen jó meghatározást: "Songo is los van van's sound from the 70's, timba is NG la banda from the late 80's and all the groups that followed them. They both mix traditional Cuban music with other styles like jazz, rock, funk etc. but? they have different grooves. Timba has more rumba in it."

Még egy érdekes videó:

S végül, néhány ajánlott zene:
NG LA BANDA: En la calle (1993)
LA CHARANGA HABANERA: Me sube la fiebre (1993)
PAULITO AND OPUS 13: Dance and Romance
MANOLÍN el Medico de la Salsa: Para mi gente (1995)
ISSAC DELGADO: El año que viene (1995) and Otra idea (1996)
BAMBOLEO: Te gusto o te caigo bien (1996) and Yo no me parezco a nadie (1997)

Nem írok személyes véleményt a timbáról, ha csak annyit nem, hogy nekem nem jön be úgy, összességében, mint műfaj. Értékelem néhány zenében a sok-sok ritmustörést, kiállást, improvizációt, de ezt túlzásba is lehet vinni, s szerintem a legtöbb zenész túlzásba is viszi. Inspiráló lehet erre táncolni, de valahogy az az érzésem van folyamatosan a zene hallgatása közben, ha ennyire kell figyelni a zenére (márpedig nagyon), akkor ki figyel a leányzóra, akivel az illető táncol?

A buli-lista átkerült innen a SalsaLovers site buli szekciójába, szerintem teljesen felesleges minden egyes hónapban külön-külön posztot írni... Frissült a buli lista egy pár dologgal:

• Szilvuplé Kabrio kedden,
• Placc szerdán,
• Aréna terasz hétfőn és szerdán,
• Lavan Club csütörtökön,
• Cubanita Siófokon szombaton.

Sok buli lesz, s DJ Alanről még mindig nem hallani hírt. Ha lesz, azonnal frissül a salsa buliajánló.

Nehezen veszem rá magam itt a blogon az önreklámozásra, ezért nem is arról írok, hogy vasárnaponként salsa buli lesz ott. Remélem, ez a hír már más csatornákon megtalált. :-) Sokkal érdekesebb az,

amit most találtam utánaolvasgatva a Holdudvar történetének(ami sokáig az ELTE épületegyüttesében működött), de sokkal inkább az épület, azaz a Margitszigeti Kaszinó hátterének.

A panamák panamája, miniszterelnöki szintű korrupciós botrány, reklámpénzekkel elhallgattatott sajtó és társai, mindez 1914-ben. A Google találatok között kattintgatva, először csak felületesen olvasgatva csodálkoztam, hogy nem is ismerem ezeket a politikusokat, pedig valamelyest képben vagyok koruk politikájával. A sztori, amit olvastam, simán elment volna a tegnapi Blikkben is, legalábbis a fordulatai alapján. Olvass utána itt vagy itt. Nekem a múltszázad eleji nevek is nagyon tetszenek a történetben: Molitorisz Gyula, Berczelly Harry és társai. Mintha Rejtő találta volna ki őket is, pedig nem.

Három éve, amikor a fiatalokból álló csapat átköltöztette a Holdudvart az ELTE épületekből a Kaszinó épületébe, nem kevesebbet vettek a fejükbe, minthogy szórakoztató és kulturális központot építenek az akkorra már igencsak lelakott épületben. Ennek a lepukkantságnak már nyoma sincs, egymást érik a kiállítások, fellépések, kertmozi vetítések a teljesen felújított, felső osztályú helyen.

Újdonságok, változások júniusban:

Elindult a vasárnapi buli a Holdudvarban! Kattints a részletekért!

Conga Club a Fáklyában. DJ Adalberto bulija a Placc-on.

Amint lesz hír az Aréna teraszról, felteszem, de egyelőre nagy a csend arrafelé.

A Szilvuplé is be fog zárni nyárra, de egyelőre nincs hír arról, hogy mikor.

A jövőben minden hónapra elkészül a buli-ajánló, a teljeskörűség igényével, s a zsúfoltság és az árak szubjektív értékelésével. Ha tudsz olyan bulit, ami kimaradt volna ebből, akkor dobj egy levelet azzal a tartalommal, amiket itt feltüntettem. Ha valamit nem jól írtam volna le (például mást is játszik a DJ), akkor szintén jöhet levél vagy komment, igyekszem követni a dolgokat s minden segítséget köszönök!

Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

A DJ-k is emberek. Érzésekkel, vágyakkal, éppen türelemmel vagy türelmetlenséggel, de azon kívül, hogy ismerik a salsa zenéket és beteszik nekünk a bulikon, pont ugyanolyanok, mint mi, táncosok, vagy csak buliba járó emberkék.

Elsőre azt gondoltam, nem kell ecsetelnem, mennyire fontosak ők nekünk. Alapvető hangulatfelelősök. Mondom ezt annak ellenére, hogy szentül hiszem, a buli pont olyan hangulatú lesz, mint amilyenné mi, saját megunk tesszük. Lehet akármilyen király a zene, ha rossz kedvvel indulunk neki a partynak. Viszont fordítva nézve talán lehet igazság abban, hogy ha jó kedvvel megyünk is, de nem jó a zene, mondjuk kifejezetten utáljuk, akkor nehéz jól érezni magunkat.

Az egyik népszerű hazai salsa DJ kiborulását hallgattam éppen végig a minap. Olyanokat, hogy jön egy-két ember és nagy hangon fikáz. "Játssz valami normális zenét!" "Mi ez a szar már megint?" és társai. Kiborítja, hogy sok táncost egyáltalán nem érdekli, hogy hosszú távon mi lesz a bulival. Nem iszik, csak a vécében. Ha nem lehet, akkor leviszi a maga kis másfél literes ásványvizét és azt issza. Netán még a DJ-t is megkéri, hadd tegye le oda hozzá. Csak annyit tudtam mondani, hogy megértem.

Megértem, s átlátom azt, amit oly sokan nem: ha bármilyen más közönséget szervez oda a szórakozóhely, akkor ugyanannyi ember legalább háromszor annyi bevételt hoz. Sajnos, pont ezek miatt a jelenségek miatt. Több bevételből több jut a DJ-nek, ergo ő is azt mondta, hogy sokkal szívesebben játszik esküvőkön, meg olyan partikon, ahol mondjuk funky zenét kell játszani harmincasoknak. S azon gondolkodik, hogy hagyja az egészet a fenébe.

Naszóval, becsüljük meg magunkat, hogy vannak jó DJ-ink, akik jellemzően önjelölten indulva igyekeznek betenni a lábunk alá valót. A megbecsülésünket kifejezhetjük úgy, hogy az ásványvizünket a pulnál rendeljük meg, meg úgy is, hogy ha jól éreztük magunkat, odamegyünk és megköszönjük neki. Alapvető udvariasság szerintem. Ha éppen nem tetszett a buli, vagy a zene, akkor a nemtetszést nem látogatással lehet a legjobban kifejezni.

Apropó önjelölt. Volt egy kis háború a minap a SalsaForum-on ezzel kapcsolatban. Onnan indult, hogy valaki megkérte Adalberto-t, hadd álljon be a DJ pulba egy fotó erejéig. A fotó elkészült, s felkerült egy honlapra, egy olyan szöveg támogatásaként, hogy az illető DJ munkákat is vállal. Adalberto-nál emiatt "elszakadt a cérna". Meg tudom érteni, mert ez szerintem is etikátlan és aljas húzás volt az illetőtől. Viszont Adalberto ugyanekkor minden egyes salsa bulit Mahasz-szal meg ArtisJussal kezdett el fenyegetni, ami alapvetően - főként annak a fényében, hogy salsa DJ-nek, salsa buli szervezőnek lenni nem a világ legjobban kifizetődő üzlete - nem szép. Sőt, szerintem kifejezetten nem ez a módja annak, hogy legyen DJ utánpótlás. Márpedig DJ utánpótlásra - a fentiek fényében - égetően szükség van salsa fronton...

Más a véleményed? Kíváncsi vagyok rá, kommentelj!

Te tudtad például, hogy a Kaméleonban az első bulikat Bán Andi szervezte, aki most az O'Yemaya Salsa Fusion vezető tanára? Ez nekem is újdonság volt, a most pénteki Kaméleon buliban a fellépések beharangozójában hangzott el. Azt tudtam, hogy ő volt a szervezője az Első Budapesti Salsa Festival-nak, pont 5 évvel ezelőtt, aminek az anyagai még fent vannak a weben itt-ott. Az, akkor, még túl korai volt.

Most már megvan a kellő tömeg. Andi pedig meghívta DJ Willyt, a párizsi Barrio Latino sztár DJ-jét, aki egy jelzőkkel nehezen leírható party-t celebrált a közönségnek.

Külön óriási köszönet a Salsa Diabolicának, hogy támogatta s vendégül látta a neves DJ-t. DJ Willyről nem találtam autentikus anyagot a neten, de itt van egy kellemes kedvcsináló a Barrio Latino-ról:

Mielőtt DJ Willy következett volna, szinte mindannyiunkban volt egy kis para, hogy vajon a Kaméleon közönségének túlnyomó többségét adó, a kubai salsa különböző válfajait táncoló közönség miként fogadja azt, amit mi már tudtunk: teljesen más zene lesz, mint amit megszokhattunk a Kaméleonban. Abban a néhány mondatban, amit előtte válthattam Willy-vel, én is csak annyit mondtam, hogy sok ember már nagyon várja, hogy odaálljon a lemezjátszók mögé. Addig még jött egy néhány fellépés, amikből én semmit sem láttam, pedig az elején küzdöttem a helyért, ahonnan láthatok valamit, de aztán feladtam.

DJ Willyben nem csalódunk. Jöttek a külföldi fesztiválokról már jól ismert zenék, kimaradt a nálunk jól bevált timba-salsaton-son kombó, viszont volt cha-cha blokk, csodákoztam is rajta egy picit, szerintem Willy nem tudta, hogy mennyire "nem divat" nálunk. Játszott egy-két nagyon elszállt dolgot is, például egy legalább 6 perces számot, amiben csak basszusgitáros és és billentyűs játszott. Na, az én agyam annál a számnál dobta le az ékszíjat. Tánc, harmónia, extázis.

Nehezen lehet szavakkal leírni az érzést, inkább meg sem kísérlem. Készült egy videó az egyik descarga-ról, amikor a Franklin, a Salsamania iskola vezetője "őrült meg", és végigszólózta a szintén nem rövid számot. Ha felkerül a YouTube-ra (nem hiszem :-)), akkor belinkelem. Álljon itt helyette egy rövid videó, amin sokan rajta vagyunk, s DJ Willy is megjelenik:
 

Vicces volt nézni az értetlen arcokat, amikor megszólalt egy-egy nagyon ritkán hallható salsa sláger, és sokakból szakadt fel az öröm és a felszabadultság sikolya, üvöltése. Ez még a Kaméleonban sem szokásos. (Ha a kedves olvasó esetleg nem táncol, akkor hozzá kell tegyem, hogy mindezt száz százalékig józanon.) Igen, el lehet jutni oda, hogy a zene és a tánc olyan örömet okozzon, hogy muszáj legyen üvölteni tőle...:-)

Jó volt látni, hogy maradtak a kubai salsát táncolók is, 3-kor (én addig bírtam az áttáncolt hét után) még mindig tele volt a táncparkett.

Ez egy olyan este volt, amire sokan, sokáig emlékezünk, s a szervezőknek csak annyit tudok mondani, hogy még ilyet, még ilyet! Nagy köszönet még egyszer az O'Yemayának és a Diabolicának és persze DJ Willynek!

A korábbi poszt hál' az égnek elég sok választ generált (szívesen helyt adok élménybeszámolóknak!), de azóta már sokat tisztult a kép, hogy a hazai közösségből ki hová szeretne menni. Feldobom a népszerű kongresszusokat, s jöhetnek a kommentek, hogy ki melyiket szeretné meglátogatni, lehet csoportosulni. :-)

Az alábbi lista nem teljes, azokat vettem bele, amire azért van esély csoportosan ellátogatni, meg amikről már hallottam, hogy jók.

Május 22-24. Milano, Olaszország - ez mindjárt itt van. Anyone? Milano vitán felül a salsa egyik központja...

Május 28-31. Summer Salsa Congress, Vianen, Hollandia - ez elég ütősnek ígérkezik. Itt van a februári amszterdamiról egy kis éménybeszámoló.

Május 29-31. I. Latin TR Turkish International Salsa Festival, Antalya - itt hihetetlen fellépő, oktató felvonulás lesz, sokat beszélgettünk róla, de egyelőre nincs infóm, kik mennek.

Május 29-31. Cubamemucho, London -

Június 5-7. Salsa Festival Prague  - Ez már a nyolcadik, tudtommal mindegyiken voltak eddig magyarok szép számmal, ez már szinte hagyomány. Most is így lesz.

Június 12-14. Riga Salsa Festival, Litvánia - egyelőre nem sokat

Június 24-25. 5th Anniversary - Croatian Summer Salsa Festival, Rovinj - ide tudtommal elég sokan megyünk, szerintem összejön egy 25-30 fős bagázs, érdemes csatlakozni!

Július 10-12. Summer Salsa Warsaw Festival, Lengyelország -

Július 17-19. Hamburg, Németország - többek között Wayne Gorbea élőben. Már csak a koncert miatt is érdemes lehet, bár elég messze van...

Szeptember 2-6. New York International Salsa Festival - na, ide el kéne menni...

Szeptember 25-27. 9. Berlin Salsa Congress - ide már terveződik az út.

Október 2-4. Freestyle Salsa Congress, Szentpétervár - na, végre az oroszok is...:-)

Október 30-november 1. SalsaVienna - ez meg közel van. Biztos sokan mennek itthonról.

November 6-8. - 6. Salsa Congress München, Németország - Itt is elég komoly felhozatal lesz.

November 13-15. - 5. Warsaw Salsa Festival, Lengyelország

November 19-22. Roma Salsa World Festival, Olaszország

November 27-30. The 4th International Cuban Salsa Congress, Wales

November ... Cubamemucho Budapest

A Balaton Salsa Festival-nak már nem kell promót csinálni, mert már ezer éve minden jegy elkelt, a látogatóik is. Fogadtam is valakivel egy sportszeletben, hogy két hét alatt elmegy az összes jegy. Finom volt. :-)

Na jöhetnek a kommentek, hogy ki hová megy.

Újdonságok, változások májusban:

DJ Enrique keddi és csütörtöki bulija a Hotel Royalban néhány alkalom után kimúlt. (Bárki aki volt ott?)

DJ Enrique egy keddi szabadtéri bulival tér vissza, a Rioban, most 12-én lesz az első.

Elindult május 5-én Barto y Beige szervezésében a havonta egyszer jelentkező SalsA38.

A Fáklya klub környékén nagy kavarás volt, én egyelőre úgy tudom, hogy egyelőre se szombaton, se pénteken, se csütörtökön nincs ott buli. Infózzatok!

A jövőben minden hónapra elkészül a buli-ajánló, a teljeskörűség igényével, s a zsúfoltság és az árak szubjektív értékelésével. Ha tudsz olyan bulit, ami kimaradt volna ebből, akkor dobj egy levelet azzal a tartalommal, amiket itt feltüntettem. Ha valamit nem jól írtam volna le (például mást is játszik a DJ), akkor szintén jöhet levél vagy komment, igyekszem követni a dolgokat s minden segítséget köszönök!

Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

Most már mindannyian tudjuk, bezárt a tavaly nyáron sikeres Café Puerto (Hajógyári sziget), a helyén már régészeti feltárás folyik, hiszen nemsoká épül a kaszinó- és szállodaparadicsom.

Café Puerto, kép a hivatalos site-ról.

Hasonló sorsra jutott a keddi bulik helyszíne a Buddha Beach is, a site-ját jófej módon nem csak levették, hanem kiírták, hogy bezárt. (Helyén a CET Budapest épül, végre.)

 
Buddha Beach, kép a hivatalos site-ról.

Személy szerint sajnálom ezeket a helyeket, mindkét buliba jártam, jókat táncoltam, jó volt a társaság is.

Sokat lehetne írni arról, hogy mi történt a Mango Klubbal, ami most már csütörtökön van, nem pénteken. De ezt a ziccer témát most kihagyom. Vicces, hogy néhány hete még nem volt egy csütörtöki buli sem, most már 4 van. :-)

Na s persze azt is biztosan lehet tudni, hogy a nagy személyes kedvencem, Franklin Camilo vasárnapi Salsa Mania bulija nyárra szintén bezár, mint ahogy tette mindig, amikor Franklin New Yorkban van. Hiányozni fog.

Sokak fantáziáját megmozgatta a "piaci rés", csinálni kellene valami nyári bulit. Vegyük számba, hogy várhatóan mik lesznek, egy-két nyitóbuliról már érkezett is hír, egy-kettőre még lehet számítani a józan ész alapján.

Kis hazánkban egyelőre minden a DJ-k körül forog, hiszen a - hál' az égnek - gyorsan bővülő salsa szcéna "ellátására" jelenleg nincs elég DJ. Ki kell mondjuk, ez van. "Történelmi" okai is vannak, hogy egyelőre csak egy kifejezetten bulikra szakosodott, iskoláktól, DJ-ktől független márka létezik, a SalsaLovers. Nem rejtőzködöm, én csinálom. :-)

Illetve van egy másik is, a már sokat emlegett Café Puerto - Caribbean Nights, ami DJ  Alannal függ össze szorosan.

Csak, hogy a témánál maradjunk, Alan még nem terítette a lapjait, a Café Puerto Facebook oldalán is csak annyi van, hogy Coming soon. Az biztos, hogy Alan egyelőre Reggaeton Partykban nyomul.

Adalberto már nyilatkozott, ő fogja vinni a Tát és Esztergom között (Budapesttől 45km) megnyitott Palm Beach bulijait. Péntek-szombat, nyitás június 15-én.

Enrique is letette a voksát a Rio mellett, ott keddenként lesz latin buli. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Ez havonta egyszer ütközni fog a Barto y Beige által ma (május 5.) debütáló A38 Salsa bulival. Szintén kedden, havonta egyszer.

Eddig a szinte biztosan tudható dolgok, most jöjjenek a sejthetőek.

Az szinte bizonyos, hogy nyárra bezár a Szilvuplé. Eddig legalábbis mindig ez volt nyáron.

Helyette szerintem Aréna tetőterasz lesz. Talán hétfő-szerdán. Vagy lehet, hogy hétvégén is, tavaly ilyen próbálkozások is voltak. De lehet, hogy lesz salsa buli a Műjégen - tavaly Juventus Plázsnak hítták, mint régen, a hétvégén. A két nem biztos dolgot, Alan programját és a nem biztos helyet (Műjég) összeköthetjük? Tényleg nem tudom, ezt majd a következő hetek, napok eldöntik, kíváncsian várom, hol lesz még buli.

Illetve, egy valamit még tudok (sejtek), de azt most még nem mondom el, nagy durranás lesz. :-)

Csapódik az autó ajtaja, tele a jármű, indulunk haza a buliból. A hátsóülésen megszólal az egyik fiú, micsoda klassz parti volt. Majd még kétszer elhangzik ugyanez a szájából az elkövetkezendő tíz percben. Én csendben ülök, kissé fáradt lábakkal, álmos fejjel. Valahogy én nem érzem ezt a lelkesedést. Már nem! Mert, jól emlékszem, volt olyan időszak, mikor bizony én is csak ilyetén mondatokat ismételgettem (van rá tanúm! :D) egy-egy, számomra jobban sikerült parti után.

Mi változott? Nem tudom. Talán az újdonság varázsa tűnt el?

Azóta már az a kérdés is megfogalmazódott bennem: mitől szuper egy parti és mitől nem. A választ teljesen szubjektív kell, hogy legyen, hiszen olyan feltételek szabják meg, melyek az egyéntől függnek: milyen a lelki állapotban baktat vagy robban be a partira, ott milyen impulzusok érik, és azokat ő hogyan reagálja le. (Jelzem, azt az állapotot veszem alapnak, amikor az illető nem fogyaszt alkoholt és egyéb hangulatjavítót!)

Vegyük példának a múlt szombati Black Tracy-s salsa partit itt, Miskolcon (amúgy is meg szerettem volna egy poszt formájában emlékezni róla). A szórakozóhely először vállalkozott salsa buli rendezésére, és hogy ne fogjon mellé a zenét illetően, Pestről hívott DJ-t, akinek személyére vonatkozóan tanácsot is kértek a SFuerte tanáraitól. Egy szóval, DJ Enrique válogatta a talpalávalót.

Nagy várakozással mentem a partira, és leginkább a kíváncsiság hajtott: vajon milyen lehet egy olyan parti, amit egy gyakorlott salsa DJ csinál és nem DJ Tombao az (az ő buliai az alap). Ha valami el is tántoríthatott volna a partin való megjelenéstől, az a Black Tracy istenhátamögöttisége. Csakis autóval lehet megközelíteni, ami már visszariaszthatja a gyalogosan vagy busszal közlekedőket, hogy oda kilátogassanak egy buli kedvéért. Néhányunkat sem a belépődíj értéke, sem a bárban kapható innivalók ára nem  lelkesített, de az legyen most a legkisebb gond (marad a szomjazás a kispénzűeknek). A helyiséget, melyet a salsa partinak szántak, igyekszem teljesen objektíven szemlélni... Hm, megvolt. És most jöhet a szubjektív véleményem, ami megegyezik az előzővel. Szerintem nívós és kultúrált a maga nemében: a berendezés, a mellékhelyiségek (először láttam olyat, hogy a nők részére több van fenntartva!), a táncparkett. Ez utóbbi a kiscsapatunknak elég volt, de több embert már nehezen tudna kiszolgálni. Végülis egy rossz szavam sem lehet e téren.

S most nézzük a zenét! Mivel DJ Enrique munkásságát nem ismertem eddig, csakis a szombati parti alaján tudnám megítélni. Azt érzem, hogy a zeneszámok válogatásánál biztosra ment. Nem ismert bennünket, mire indulunk be, gondolom, ez vezérelte végig. Így főleg salsa (kolumbiai, venezuelai, Puerto Rico-i, stb.) szólt, egy-két reggaetonnal, bachataval és merenguevel megspékelve. Csupa pörgős, jól táncolható zene, erre nem panaszkodhatott senki. Sőt, valakinek kifejezetten erre van igénye! Csak az én szívem fájt: kb. három kubai számot tudtam összeszámolni, és az egyik cubaton volt. Timbáért rajongó lelkem ezúttal (is) kielégítetlen maradt. De mit számítok én!

Most visszakanyarodok a poszt elején feszegetett témához. A partit követő órákban és napokban többféle reakciót hallottam arról, ki hogyan érezte magát, miket tapasztalt pozitív és negatív tekintetben. Míg az egyik közepes bulinak ítélte, addig a másik az utóbbi hónapok legjobbjának. Az egyik nehezményezte az árakat, a másikkal mindezt feledtette a táncolás lehetősége. A helyzet a szubjektivitás legkitűnőbb példája. Igazságot nem lehet tenni és teljesen felesleges. Gondolom, tudod, miért.

Mi a szitu velem?! Hm, összességében elmondhatom, hogy jól éreztem magamat, s hogy a buli közepén majdnem elaludtam, nem a DJ-nek volt köszönhető, hanem annak, hogy túl kényelmes volt a fotel, nem kértek fel a fiúk és isszonyat álmosság tört rám. De nem szabadkozom! Hanem őszintén bevallom, már elég rég voltam olyan salsa partiban, ahonnan úgy távoztam: fúú, ez egy top 5-ös buli volt, még-még, sok ilyet! De tudom, az, hogy valahol hogyan érzem magamat, csakis rajtam múlik! Nem azon, milyen a zene, hány fiú kér fel, milyen velük táncolni, mennyibe kerül a beugró, az ásványvíz, stb. Azt hiszem, már nem is vágyok azokra "fantasztikus, hiper-szuper partikra", hanem csak arra, hogy egy jót táncoljak azokkal a fiúkkal, akikkel szeretek salsázni, és örülök, ha néha fel-felcsendül egy-egy timba. S azt sem bánom, ha a táncparkett közepén csak én rázom a hátsómat egy reggaetonra.

Megjegyzés:  a fotókat a buli.boon.hu fotósa készítette

Az egész hétvége poénja volt: bejön a román tanár a workshop órára, s felteszi a kérdést, hogy Van-e itt külföldi? Persze, románul. Csoda, hogy senki sem jelentkezett. :-) Persze, ezt csak utólag tudtuk meg, az erdélyiek mesélték, arra a költői kérdésre válaszolva, hogy vajon miért nem angolul mennek az órák... Persze, szakadtunk a röhögéstől, s nem bírtuk a további poénokat megállni a hangosbemondóról a hallásvizsgálaton és társai.

Na de ez csak a poén része, maga a fesztivál: a II. Salsa Addicted Festival - ami hasonló nevet visel, mint a szervező tánciskolája - kiváló volt. Persze, volt egy-két szervezésbeli döccenő - de hát még csak a második volt, de maga az élmény nehezen leírható.

Először is, nem voltam még soha ennyire jó buliban. Akik ismernek, tudhatják, hogy az ezres nagyságrend közelében van az általam meglátogatott salsa bulik száma (hú, ezt leírni is húzós...), tehát van összehasonlítási alap. Jött egy fiatal srác Bukarestből: DJ Romy, s az összes többi - szintén nem helyi - DJ-t egyből lemosta a pályáról, olyan zenét játszott, hogy képtelenség volt egy helyben maradni. Volt pénteken és szombaton egy-egy óra, amikor mozogni is nehéz volt, megtelt az egyébként nem pici - a Kaméleonnál kicsit nagyobb - táncterem, teljesen.

Nekem picit sok volt a fellépő - viszont voltak kiválóak! Szuper ötletes szép és nagyon egyedi volt Beige-ék bachata show-ja (kár, hogy nem találtam videót róla...), de ettől még mindig az államat kapirgálom fel a földről:

Jók voltak az órák is, sokat tanultunk, nagyon elfáradtunk. Összesen 17 fős volt a magyar kontingens, a csapat nagy részét az O'Yemaya (Bán Andi) szervezte össze, korábban jó kapcsolatot épített ki Dan Ceplinschi-vel, aki a fesztivál szervezője. Sokat elmond, hogy Dan, bár kiváló tanár, mégsem tartott egy órát sem a fesztiválon. Meghívta a legtöbb konkurensét, hogy mindenki megmutathassa este, hogy mit tud, vagy órát tarthasson. Ebben bőven példát vehetnénk róluk.

Temesvár mindössze 350 kilométerre van, Szegedig autópálya, kényelmesen 4 óra az út. Én jövőre mindenképpen ott leszek, remélem, sokan leszünk magyarok!

Újdonságok áprilisban:

Örömmel látom, hogy bővülnek a bulilehetőségek, végre! Remélem, ezek minőségi újdonságokat is hoznak a magyar salsa életbe:

Elindult kedden és csütörtökön DJ Enrique latin bulija, illetve Mango Club már szombaton is!

A jövőben minden hónapra elkészül a buli-ajánló, a teljeskörűség igényével, s a zsúfoltság és az árak szubjektív értékelésével. Ha tudsz olyan bulit, ami kimaradt volna ebből, akkor dobj egy levelet azzal a tartalommal, amiket itt feltüntettem. Ha valamit nem jól írtam volna le (például mást is játszik a DJ), akkor szintén jöhet levél vagy komment, igyekszem követni a dolgokat s minden segítséget köszönök!

Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

Lehetne arról polemizálni, hogy milyen a jó salsa buli (szerintem lesz is ilyen poszt egyszer, de tekintve, hogy magam is szervezek egy salsa bulit csütörtökönként, elfogultságot jelentek), de abban szerintem mindenki egyetért, hogy a jó buli alfája és omegája a DJ.

Kis hazánkban egyelőre egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány profi salsa DJ munkálkodik, önjelöltekből azért egy picit több van.

Mitől profi egy salsa DJ? Adódik a trivi válasz, hogy ebből él. EZ úton cáfolom a tévhitet, hogy ilyen létezik Magyarországon. Egyszerűen nincs annyi buli, hogy meg lehetne élni belőle. Az általam ismert salsa DJ-k mind "szabadidőben" foglalkoznak bulikkal.

De mitől is jók? Szerintem a jó DJ alapvető ismérve az

alázat,

ami belső tartással és felelősségvállalással együtt érvényesül csak igazán. Ezek ugyan általános emberi értékek, de ha valaki egy egész tömeget szeretne szórakoztatni, akkor ezek kerülnek az előtérbe. Például az alázat a zene és a vendégek iránt. A salsa DJ nem csak ismeri az összes (nem csak salsa!) stílust, hanem azokban folyamatosan követi az újdonságokat. Alázatos, mert a közönségnek játszik, s nem saját magának. Persze, a slágereket ő unja meg legelőször, de ha mindenki arra "indul be", akkor lejátssza. Ha a közönség többsége már unja, akkor meg már nem játssza. Hát, ezeket a határvonalakat megtalálni nem könnyű. Alázatos hozzáállással talán kicsit könnyebb. Az alázathoz szükségszerűen passzolnia kell a

belső tartásnak,

azaz tudni kell nemet mondani.

Az alázat nem egyenlő a tutyimutyisággal, sőt! Mi magyarok jellemzően nem tudunk nemet mondani. Ha például eddig valami rettentően elszállt latin jazzt kértem egyes DJ-ktől bulikban (azért kevésszer volt ilyen), a legtöbb válasz valami hasonló volt: nincs meg nekem - ez akkor kínos, ha már hallottam a számot az adott DJ-től, vagy: majd beteszem később - aztán mégse. Szerintem ciki. Még sosem hallottam, egy DJ-től sem itthon (külföldön már volt rá példa), hogy azt mondja egy DJ: ezt nem teszem be, mert erre kevesen táncolnának, de mit szólsz, ha beteszek X.Y.-tól egy másikat, azt sokan szeretik?

A fentiekkel talán kevésbé összefüggő, de egy DJ munkájában mégiscsak fontos kérdés a

felelősségvállalás.

DJ Gera fejtette ki valamelyik fórumon (vicces, hogy meg is köpködték érte rendesen), hogy mennyi mindenre kell a munkából fakadóan odafigyelnie, mert a DJ az, aki a tánctér "gazdája". Ő látja először, ha valami gikszer van, ő tudja kapcsolni a fényeket, vagy irányítani a tömeget, kezelni a helyzetet, ha valami pánik van. Nem sorolom, mik lehetnek ezek, de olyanok, mint a szerződés: fel kell készülni a legrosszabb esetre, mert csak egyszer kell balul elsülnie bárminek. 

Szerintem nem ér itt véget a felelősségvállalás témája, szerintem ide sorolandó, hogy nagy részben a DJ felelőssége az is, hogy a buli befut-e, vagy becsődöl egy idő után - sajnos láttunk már erre példát. A DJ a házigazda, az este központi figurája. Ha lélekben nincs ott, vagy nem vállalja a felelősséget a jó szórakozásért, akkor az várhatóan el is fog maradni. A még tágabb értelemben vett felelősségről már csak egy pár szót: aki zenével dolgozik, tudnia kell, hogy lopott, innen-onnan másolt zenével ugyan lehet bulit csinálni, de ez óriási kicseszés azokkal, akik azt a zenét előállították...

Uhh, nem ezzel kéne zárni, hanem valami pozitívval :-), én kívánom, hogy kis hazánk salsa társadalma is kitermeljen magának egy olyan DJ kört, akik akár a nemzetközi porondon is megállják a helyüket. Úgy, hogy szuper hangulatú bulikat csinálnak.

Végre újra Miskolcra került a sor. Ami a Salsa Fuertés partikat illeti. Az elfogultságomat igyekszem félretenni és úgy írni a múlt szombati buliról, mintha most először estem volna be egy E/2-es salsa őrületbe. De előljáróban el kell mondanom, hogy akkor sem kellene tartani a vitriolos szavaimtól, ha nem az iskola egyik lelkes tanulója lennék.

Egy korábbi írásomban már jeleztem, hogy a miskolci bulik bizony híresek iskola szerte. Ennek tudható be, hogy az utóbbi néhány partira már több városból utaztak ide több száz kilométert megtéve, hogy ezen az estén egy jót táncolhassanak köztünk, velünk. Ebből adódik az egyetlen egy negatívum, amit az estével kapcsolatosan meg kell említenem. Sajnos, az E/2 klub helyisége ennyi táncolni vágyó ember számára már kényelmetlenül kicsi, bármilyen jó hangulat is alakul ki. S egyből ki is fejezem azon vágyamat, ami ezzel kapcsolatos: remek lenne, ha legalább dupla ekkora táncparkett várná a salsás társaságot a legközelebbi parti alkalmával... Egyébként pedig az E/2 klubtermét bulira teremtődött! Klassz padló, két, hosszú bárpult (az egyik a táncparkett mellett, a másik a bejáratnál rögtön), elegendő ülő- és állóhelyek, ha azokra van szükség. A hangosítással nincs gond, bár ehhez nem sokat értek. Viszont a szellőztetés, a levegő hűtése lehetne jobb is. Pozitívum, hogy van ruhatár!

Egy SF partin a zenét ki más szolgáltathatná, ha nem DJ Tombao, aki maga is az egyik vezetőtanára a Salsa Fuertének. Elkötelezetten híve a timba zene játszásának, s meg is értem, miért. Mivel a tánciskola kubai salsát oktat, ezért igyekszik többnyire kubai zenét lejátszani a partikon. Most is így volt! Timbából nem volt hiány - nagy örömömre. Nos, nem jegyzeteltem, miből mennyi hangzott el, viszont az arányt meg tudom saccolni. Kb 80-85 százalékban timba hangzott el, néhány százalék esett a salsára és a többi pedig cubaton és bachata volt. Igazi jó zenék egy timba rajongó számára! Két emlékezetes élményem is lett ebből. A táncparkett szélén "álldogáltam", s miközben néztem a táncoló párokat, magamat átadtam a zenének: dúdoltam, énekeltem a szöveget, közben ritmusra ráztam magam. Jé, ez Michel Maza egyik dala, esett le nekem fél perc után. Nagyon örültem, hogy az egyik kedvencemet hallhatom. A másik élmény már a tánchoz köthető. Elismerem, hogy az egyik "legnehezebben" táncolható dal volt, és míg a partnerem a ritmus felismerésérel, az ahhoz való ragaszkodásra koncentrált (bár vért izzadt, de remekül sikerült neki), addig én átadtam magam a zenének, pl. a zongora szólónak. S nagyon élveztem! (Azon az estén valahogy a ritmus "megtalálása" nekem nem esett nehezemre. :) )

Ami nekem ezekben a partikban tetszik, hogy a tanárok részét képezik a "tömegnek". Sajnos, nem minden lány oly szerencsés, hogy végigtáncolja az estét, és vannak olyan (kezdő) fiúk is, akik nem elég bátrak ahhoz, hogy sorra kérjék fel a lányokat. Erre van a vezetett táncolás, mikor egy-egy reggaeton, cubaton, merengue számra az egyik tanár mutatja a lépéseket, mozdulatokat, és a mögötte, körülötte álló emberek követik.

Az est egyik fénypontja egy meglepetés előadás volt néhány miskolci srác és az egyik tanár, Puskás Balázs részéről. Sajnos, mivel ez egy egyedi eset (évi egyszeri), nem tartozik az E/2-es salsa partik rendszeres programjához. A fiúk úgy gondolták, hogy ezzel a produkcióval köszöntik a társaság nő tagjait Nőnap alkalmából. Talán mondanom sem kell, mekkora sikert arattak vele ... (Ha valaki kíváncsi rá, ITT megtekintheti!)

Zárásként: ezekre a partikra érdemes akár két-három hónapot is várni, de remélem, a legközelebbire max. 1 hónapot kell!

Már második évben rendezték meg a miskolci Kocsonya Fesztivál keretén belül azt a fantasztikus programot, melyen öröm és megtiszteltés részt vennie bármelyik táncosnak (legyen az amatőr vagy profi). A neve is sokat mondó: Tánc Együtt, azaz monstre 24 órás tánclehetőség a vállalkozó és táncolni imádók számára.

Az ötletgazda az egyik miskolci színész, Fagyi volt, aki úgy gondolta, a tánc lehet az egyik olyan remek dolog, ami összehozhatja az embereket újra vagy legalább egy napra. Így tavaly az ötlet valósággá vált, és a Kocsonya Fesztivál otthont is adott neki. Az esemény péntek 18 órától szombat 18 óráig tartott, és az interneten folyamatosan nyomon lehetett követni a fellépéseket - sajnos hang nélkül.

 Mi, miskolci Fuertések kapva kaptunk az alkalmon, hogy megmutathassuk, mit tudunk, illetve salsázhassunk újra és megint. Gyorsan két időpontot, egy negyedórát éjjel, egyet pedig nappal le is foglalt az egyikünk, Móni, s már csak a fellépőket kellett toborozni. Nem volt nehéz, hiszen e remek alkalmat ki hagyná ki. 
 

 2008. február 23.

Ez éven már egyértelműnek vettük, hogy újra táncolunk mi is. Szintén két időpontban.

A rendezvény egyik újdonsága volt, hogy az interneten már hanggal együtt lehetett követni az eseményeket. (Néha egész érdekes volt. :) )

2009. február 21.

Az ottani kis közönség, melynek összetétele folyamatosan változott, hálás volt minden egyes produkcióért, nemcsak a miénk kapott nagy tapsot.

Fotók, és ez éven videó felvételek is megörökítették a táncainkat. Mi, akik részt vettünk benne, nagyon élveztük. Talán nemcsak én éreztem azt, hogy egy nagy egésznek vagyok egy kicsiny, de annál jelentősebb része, hanem a táncos társaim is gondoltak arra, hogy a néhány ruedával és páros tánccal egy olyan rendezvény sikeréhez járulunk hozzá, mely a tánc iránti szeretetet erősíti bennünk, résztvevőkben és azokban, akik látják a fellépéseket. Illetve egy kicsit össze is hozza az embereket. 

Rueda - 2009. február 21.  (A videót kilencéves fiam készítette, a hangot én tettem alá. :) )

Ahogyan belekezdtem ebben az írásba, újra felvetődött bennem egy régi ötlet, melyet egy, nem oly régen elhunyt fiatalember szeretett volna megvalósítani. Bár ő nem volt táncos, viszont nagyon lelkesen akart minket, salsásokat támogatni. Ő grandiózus tervvel állt elő anno nekem: Guinness-rekordot szeretett volna egy folyamatos salsa táncolással megvalósítani. Az időtartamot 24 órában határozta meg, de csak tervként, mivel nem tudta, volt-e már hasonló rekord. Ötlete egy-két évre feledésbe merült, ő eltávozott. Most viszont eszembe jutott, milyen nagyszerű lenne a Tánc Együtt-höz hasonló buli: Salsa Együtt nonstop 24 órában! Annyian vagyunk, akik rajongunk e táncért és fordítunk minden héten több órát salsára! Ebből összejöhetne egy 24 óra is! E tervhez, ötlethez keresek támogatókat, legyen az bármelyik salsaiskola tagja, tanára!

A jövőben minden hónapra elkészül a buli-ajánló, a teljeskörűség igényével, s a zsúfoltság és az árak szubjektív értékelésével. Ha tudsz olyan bulit, ami kimaradt volna ebből, akkor dobj egy levelet azzal a tartalommal, amiket itt feltüntettem. Ha valamit nem jól írtam volna le (például mást is játszik a DJ), akkor szintén jöhet levél vagy komment, igyekszem követni a dolgokat s minden segítséget köszönök!

Hétfő

Kedd

Szerda

Csütörtök

Péntek

Szombat

Vasárnap

Nem oly régen megvolt az Első. No, nem félreérteni! Az első olyan salsa partinak nevezett buli, amely nem Fuertés volt (értsd: nem a Salsa Fuerte vagy annak tanulói szervezték). Ha összegezni akarnám az élményeimet, akkor tulajdonképpen jól éreztem magamat, de ez elsősorban a társaságomnak köszönhető és a sok táncnak, amit a két fiú lejtett velem.

Eddig azért nem írtam részletesen és kritikusan bulikról, partikról, mert nem volt összehasonlítási alapom. Viszont most már van, ha lehet ezt kijelentenem egyetlen tapasztalattal a hátam mögött. Úgy gondoltam, veszem a bátorságot és megírom az első buli-véleményezésemet.

A parti helyszínén, a kazincbarcikai Diamond Clubban először jártam. A híre megelőzte, mivel már nem az első salsa partit rendezték ott, így némi információval rendelkeztem arról, milyen is lesz maga a hely és a parti felépítése. A klub nem túl régen nyílt meg. Kellemes berendezésű, kultúrált. Bár a tánchoz van elegendő hely, nem elsősorban erre tervezték. Ez abból is látszik, hogy a "táncparkett" szőnyeges. Na, ezen egy Vacila vagy egy Coca-cola, illetve rounde kihívás az olyan lábaknak, melyek faparkettához szoktak. No, de azt tanultuk és súlykolta belénk kedvenc tanárunk, Balázs, hogyha kilépünk minden lépést, akkor a leglehetetlenebb padlón is menni fog az összes forgás, figura, így emiatt kb. félpercig nyafogtunk, miután egy órás várakozás után (miért mentünk oly korán?!) felhangzó első salsa számra a parkettre pattantunk.

Csak remélni tudtam, hogy olyan dalokat fog a dj játszani, ami a kubai salsához (casino) méltó, hiszen a vendégül látó tánciskola úgy hírdeti magát, hogy "cubai salsát" oktatnak. A reményem remény maradt. A számok táncolhatóak voltak, ez tény, viszont Kubához nem sok közük volt. Amíg mi ott voltunk, hajnal fél kettőig, elhangzottak Sonora Carruseles-dalok (boogaloo) és más Latin-amerikai és Egyesült Államok beli zenekarok számai (romantikus salsa, salsaton), pár merengue (Mueve la Colita-val egyetemben), kérésünkre egy bachata, valamint egy reggaeton. Egy cumbia is odatévett valahogyan. De timba sehol!!!! (Kedves DJ! Jól esne táncolni legközelebb néhány timbára is!)

A fotó nem a helyszínen készült (egyébként egy bachata)

Nos, ami a legfurcsább volt, hogy a salsa partin retró zenének nevezett diszkó blokk is volt. Tény, hogy a megfáradt lábaim ilyenkor regenerálódtak, de néha nagyon zavart már a "más zene", hiszen salsázni mentünk oda. Gondolom, a pop zenével azon vendégeknek akartak kedvezni, akik nem kimondottan a salsa miatt tértek be, hiszen nem zárt körű volt a parti, de tán egy éjszakát kibírtak volna...

Alapjában véve üdvözlök minden salsa partit, ami a városban kerül megtartásra, így remélhetem, hogy ezen írásomat inkább egy élménynek, tapasztalatnak fogja fel mindenki. Emellett megígérem, hogy most már azon - miskolci és barcikai - partikról is írok, ahová sikerül eljutnom.

Amikor nekivágtunk a regisztrációnak, nagyjából csak sejtéseim voltak arról, hogy is néz ki egy ilyen nemzetközi kongresszus. Nagy segítség volt, hogy már akkor 6-8-an voltunk, akik szerettek volna menni, a közös szándék tehát megvolt. Spúr szállás, olcsó repülő és kevés költőpénz volt a terv.

Laci intézte a szállást és az előlegeket (köszi neki! :-)), s időközben a csapat is 20 főre bővült. A pénteki buli, amire már úgy terveztük, hogy simán odaérünk, Pimps&Hoes témájú volt (gyk. Stricik és Kurvák, ami az utóbbi vonalon némi együtthangzást sejtet egy budapesti rendezvénnyel, illetve mosolyogtató, hogy mennyi fantáziát beindít ez a téma...), a szombati pedig - Valentin nap lévén - csak simán piros fehér.

A Wizz csak Eindhovenbe repül - viszont olcsó -, a szállásunk pedig a város másik végében volt - viszont olcsó -, a taxizás kényelmes lett volna, de mi bérletet vettünk - viszont olcsón. Ehhez képest összességében számomra is megdöbbentően sok pénzbe került az egész. De mire is ment el az a sok pénz? Olvass tovább.

Számomra a pénteki buli - ami előtt nem sokkal érkeztünk Amszterdamba - volt már rögtön a csúcs. Azt gondoltam, hogy a díjak miatt rengetegen bérelnek valamilyen jelmezt, s szinte mindenki beöltözik. Olyan "must have" érzésem volt a kölcsönzőben, s kis híja volt, hogy kivártam a másfél órás sort. De megérte, sok táncolás és leizzadás (iszonyat meleg egy ilyen cucc...) után éjjel háromkor megnyertem a harmadik díjat, ami a következő müncheni salsa kongresszusra szól. Nem gondoltam volna, bár a képek önmagukért beszélnek. :-)

A szombat délelőttöt muszáj volt a hajnal 5-re történt ágybakerülés után végigaludni, de a délutáni workshop órák nagyon jók voltak. Utána együtt vissza a szállásra, alvás - mindenkinek aludnia kellett egy kicsit - de nem is lehetett volna másképp, mert a 8 nm-es szobában a két emeleteságyon kívül csak egy telepakolt szék fért be. (Szerintem a szállás - öreg amszerdami ház, olyan csigalépcsővel, ahol az előtted menő véletlenül simán orrba tud rúgni - volt a legviccesebb. A helyszűke, amitől az első nap nagyon fáztam, viszont magam számára is meglepően egészen megszoktam. Leülni csak az ágyra lehetett, de ha esetleg inni is akartam, akkor fel kellett állni, mert az ágyon ülve bevertem a fejem. Ha felálltam, akkor viszont valaki másnak kellett leülnie, mert kevés volt a hely. Ennyire. :-))

A szombati buli nagyon zsúfolt volt, jó volt, néhányan a csapatból zárásig maradtak. Nekem a vasárnapi workshop órák jöttek be a leginkább, Neeraj & Gosia, Hacha y Machete, Adrian & Anita órái. Utána a szokásos kis szunya, este megint buli. A vasárnapi már nem volt olyan fergeteges, 2 és 3 között véget is ért. A csapatfotóról lemaradtunk egy páran, de azért így is mutat...:-)

Nekünk viszont maradt még két napunk a városra. Sok-sok gyaloglás, olasz étterem és coffeshop, van Gogh múzeum és piroslámpás negyed. Ja, és sok-sok gyaloglás.

Az utolsó este - kedden - még éppen megtaláltuk az El Cantinerot, táncoltunk egy kicsit és beszélgettünk a fesztivál szervezőjével.

Összességében nagyon jó kikapcsolódás volt. Mindig észreveszem és leírom, de még mindig meglep, hogy külhonban mennyire kevesebb stresszel és mennyivel több toleranciával élnek az emberek. Amszterdamban különösen, hiszen mindenhol kevés a hely, minden kis méretű, az emberek jó részének nem adatik meg akkora "személyes tér", mint például nálunk. Kialakultak az íratlan szabályok, amikkel ilyen körülmények között is lazán együtt tudnak élni. S ezt mindenki betartja. Például nincs hangoskodás este az utcán. Sehol. Ha a táncra alkalmazzuk, akkor pedig a sokat szajkózott szabály jut eszembe: mindegy, hogy táncolsz, vigyázz rá, hogy ne ütközz. Rajtad múlik. 

Lassan két éve, hogy nemcsak lányként tanulom a salsa lépéseket, hanem a fiúk oldalát is hetente megtapasztalom. Bár a velem régóta együtt táncoló férfiak megszokhatták volna eme hóbortomat (amivel nem vagyok egyedül), még minap is megjegyezte egyikük, azért jobban áll nekem, ha lányként táncolok.

A büszkeségem szülte dac és a táncos lábam vett rá arra, hogy elkezdjem a fiú lépéseket is tanulni az akkor induló kezdő csoportban. Bár az elején én is bénáskodtam, hiszen a másik oldalra kerültem, és nemcsak a számomra új lépéssorokat, hanem a "férfilétet", és főként az irányítást is meg kellett tanulnom. De, eldöntöttem, menni fog. És így is volt!

Több előnyöm is volt a kezdő fiúkkal szemben. Egy: én már ismertem a salsát, a ritmust, az érzést. Kettő: tudtam, mit várok el egy férfitől, ha vezetésről, irányításról van szó. Egy szóval, csak meg kellett valósítanom. S mindent meg is tettem ennek érdekében. Hogy a lépések is remekül menjenek, ezért, amikor csak tudtam, táncoltam. Legtöbbször magamban, egyedül, hiszen nem tudtam leakasztani a szögről egyetlen hölgyeményt sem, akit kézen fogtam volna, és gyakorolhattam volna vele a figurákat és az irányítást. Így maradt az egyedül táncolás otthon, a munkahelyen az irodában, a toalett előterében, a folyosón, stb, ahol hely volt. Sőt, a nyaralás alatt a tengerparti homokon a roundékat nyúztam.

Nem telt el sok idő a kezdettől, egyszer csak azt vettem észre, hogy … élvezem. A fiúként való táncolást. Szerintem a kezdő lépésektől fogva az egyik legodaadóbb és legszorgalmasabb tanonc voltam a férfioldalon (is). Ma már azért lazábban fogom fel. Nagyon nehéz megfogalmazni, miért is okoz ekkora örömöt. Egy biztos: ha órán vagyok fiú, akkor biztosan végig táncolom az egy-másfél órát. S nekem mint táncos lelkűnek és lábúnak ez nagyon fontos. Amellett kihívást és - egyszerűen - élményt ad. A többi ok csak aprócska, melyek közül a legnyilvánvalóbb az, hogy segítség vagyok: javítom a fiútáncos-lánytáncos arányt. Ami mostanában nélkülem is elég jó.

Fiú oldalon szoknyában

Mindenesetre tanulságos meglátni és megtapasztalni a másik oldalt: pl. milyen a vezetés, az irányítás. (Bár ruedában kicsit könnyebb táncolni, mint páros táncban, hiszen bemondja a vezető a következő figurát.) A női oldalon szerzett tapasztalataim a fiúk vezetéséről sokat segítettek abban, hogy megformáljam saját fiú oldalamat. Először is igyekszem olyan határozottan és tisztán irányítani, mint ahogyan a kedvenc (fiú)táncpartereim teszik a velem való tánc alkalmával, másodszor pedig - ha már nem a figura helyes kivitelezésére összpontosítok - törekszem a partnerlányra odafigyelni, ahogyan én is igénylem lányként.

Sokat tanultam a fiúoldalon "állva": tudatosabban táncolok, lánytáncosként sokkal alkalmazkodóbb és vezethetőbb lettem (bár sok fiú pontosan az ellenkezőjétől tartott) és én is jobban értékelem a fiúk erőfeszítéseit (ha tesznek) arra, hogy jobb táncpartnerek legyenek. Mert tudom, mennyire fontos és sokat számít az őszinte dicséret és elismerés, amit a férfi kap, ha a lányoknak tetsző módon vezet és táncoltat. Hiszen én is megkapom a lányoktól a biztató szavakat (igaz, hozzátéve azt a tagmondtatot: "mint némelyik fiú").

Az elmúlt két év tapasztalataiból és eredményeiből kiindulva csak ajánlani tudom a "másik oldal" kipróbálását az elszánt táncolóknak. És ezt értem a fiúkra is! Ebben a véleményemben támogatnak azon két férfiú szavai is, akik a lánylépésekkel ismerkedtek meg. Ők is úgy gondolják, hogy érdemes a partner szemszögéből látni a táncot, mert így tudják majd, mire figyeljenek a saját oldalukon.

Néhány hete járhattam salsa órákra, mikor salsa CD vadászatra indultam. Az egyik üzletben, ahol zenei korongokat is lehet kapni, a nem túl nagy választékból kiemeltem egyet, melyen az állt: Salsa Timba. Ha nem írják rá azt a bizonyos ismerős szót, akkor egy az egyben visszateszem a CD-t. De megvettem, és nem tudtam, hogy a későbbi nagy szerelmemmel, a timbával, fogok hamarosan találkozni - először.

Két mondat jut eszembe, ha ezt a stílust jellemezni akarom:

"Ha összekeversz valami kubait valami nem kubaival, akkor ... valami másmilyen kubait kapsz." (egy régi közmondás)

"A zene táncolásra teremtődött." (Music was made for dancing - ismeretlen szerző)

Nézzük, miért is e két gondolatot tartom fontosnak! Először is, a timba son montuno gyökerekkel rendelkező sok egyéb zenei stílust és műfajt (latin jazz, diszkó, hip-hop, klasszikus zene, stb.) magába olvasztó stílus. Másodszor pedig, ahogyan Juan Formell is nyilatkozott, Kubában a tánc nincs standardizálva, minthogy egy zenei stílus új táncot teremt, és, mint a timba esetében is, a tánc igényli új, friss zene születését. És Kubában a közönség és a zenekarok még együtt alkotják a zenét és a táncot.

A timba története a hetvenes években kezdődött, mikor az egyik legnépszerűbb kubai zenekar, a Los Van Van megalkotta a songo néven ismert stílusát. Kreatívan és bátran minden olyan zenei elemet beleolvasztott zenéjébe, mely megfogta. Talán ennek a kísérletező kedvnek és természetesen a remek muzsikának köszönhető, hogy a zenekar a mai napig megőrizte népszerűségét, és tud újat mutatni.

S még sem az övék az első timba album, hanem a NG La Banda-é, mely 1989-ben jelentette meg En La Calle c. korongját. El Tosco (ex Irakere-tag) saját, illetve a többi tag korábbi zenei tapasztalatait felhasználva megalkotta ezt az új stílust, mely a kilencvenes években robbanásszerűen nyert tért Kuba és a latin zene világában. Ismert timba zenekarok és előadók a korábban említetteken kívül: La Charanga Habanera, Azucar Negra, Klimax, Bamboleo, Manolito y su Trabuco, Tirso Duarte, Paulo FG, Manolín, Pupy y Los que Son, Son. 

Egy timba a kezdetekből - La Charanga Habanera - Me sube la fiebre

A timba az egyik legnépszerűbb populáris zene Kubában, illetve a kubai casinot táncolók körében a világon. Meglehetősen agresszív fajta zene, ahol inkább a ritmus kerül előtérbe, mint a dallam és a szöveg. A timbának csak annyiban van köze a New York-ban született salsához, hogy mind kettő kubai őssel rendelkeznek, a sonnal. Innentől kezdve teljesen külön fejlődtek ki. Ez a zenei műfaj kötetlenebb, innovatívabb és fantáziadúsabb, mint a salsa.

Mik a jellemzői? Vegyük az alapot, a ritmust! A timba leginkább a 2/3 rumba clave ritmusára épül, de előszeretettel váltogatják egy dalon belül is, többek között, a 3/2 son claveval (is). Hangszerei a conga, timbale, teljes dobfelszerelés, kézi ütősök, bongo, clave, hegedű, zongora/szintetizátor, fuvola, kürtök, trombiták, harsona, szaxofon és hegedű. Mindezekkel egy erőteljes és igen színes muzsikát játszanak. Gyakran felhasználják betétként más, ismertebb dalok melódiáit, szövegeit. A szóló énekes hol énekel, hol "rappel", felelgetve a kórussal, s bekiabálásokkal tarkítják az előadott dalt.

A timba zenekarok (főként a kubaiak) nagy hangsúlyt fektetnek a zenei újításokra. Törekednek az egyéni hangzások, jellemzők kialakítására. A műfaj kötetlensége megengedi, hogy megtegyék ezt. Dalaikkal elsősorban a táncosok kedvét keresik. S ha már a táncnál járok! A timba tánca a kubai casino. A zene és a tánc egymáshoz igazodva fejlődött, így legízesebben erre a műfajra lehet casinot táncolni, bár ritmusában nem könnyű, de ha hozzászokik a táncosok füle, már más zenét nem is nagyon tudnak elképzelni táncukhoz. (Itt jegyzem meg, hogy nekem timba után néha nehéz visszaállni a táncban pl. romantikus salsára.)

Nekem is megvannak a nagy kedvenceim. A legelső helyen természetesen Los Van Van áll Juan Formell vezetésével. Őt követi Michel Maza, Tirso Duarte, Anacaona (női zenekar), és a többi nagy. Én azt szeretem a timbában, hogy egy dalnak számtalan oldala van: sokadszori hallgatás után is mindig hallok egy részt, ami elvarázsol, azaz mindig tud újat mutatni.

Juan Formell y Los Van Van - Chapeando - az egyik kedvencem tőlük

Január 16-a és 18-a közöttre hirdették szerintem minden idők legolcsóbb salsa worksopját Kolozsvárott (tényleg, így kell írni, ugye?). Eleinte azt hittem, hogy Luis Vasquez-en és partnerén, Melissa Fernandez-en kívül helyi tanárok is fognak tanítani, de nem, őket nem csalinak szánták, hanem tényleg ők nyomták le mindkét napot.

Összesen 8 óra workshop, péntek-szombat-vasárnap este buli, az ezzel a salsa partyval debütáló Carbon Clubban. Mindez összesen 30 kékhasú Euróért. (...low rates, friendly service, name brands, easy terms, affordable prices, money back guarantee. no cash-no problem, no kidding, no fast, no must, no risk, no obligation, no red tape, no down payment, no entry fee, no hidden charges... - by George Carlin) Szal' rohadt olcsó volt.

Ehhez találtunk még egy magyar segítőt, Szilárdot (ezúton is hálás kösz neki), aki szerzett ét éjszakára apartmant fejenként összesen 20 Euróért/2 éj. Azért ez is vicces. Ergo a legnagyobb kiadás a benzinköltség volt...

Kolozsvár (Cluj Napoca ugyi), bár csak 480 kilométer, azért 6 órányi útra van, én nyugodtan, bár jellemzően gyorsan vezetek, de  a Királyhágó szerpentinjein éjszaka hóesésben kamoinokat előzgetni még nekem sem volt az a mulatságos szórakozás. Egyébként vicces, hogy visszafelé jövet megnéztük Kolozsvár határában a táblát, azt írta, Budapest 390 km. Na persze, légvonalban.

A workshopok jók voltak, Luisék jó figurákat tanítottak, kifejezetten nehéz volt a men's style is. Csúszással ugyan, de mennyiségre pontosan megvolt az összes óra. A minőség meg a szokásos, ők profik.

Nem számítottunk arra, hogy a bulik is ennyire jók lesznek. Kolozsvár ugyan nem kis város, de meglepődtünk mi is, mennyire sokan és magas színvonalon táncolnak ott is.

Jack & Jill

Megrögzött fesztiváltúrázóknak már megszokott ez a fajta verseny, nekem még új volt. A lényege, hogy jelentkeznek lányok és fiúk külön, majd a verseny kezdetén összesorsolják őket. Elindult kb. 20 pár, két turnusban, majd döntő és eredményhirdetés. A párok jó része még sosem táncolt a vele összesorsolt partnerrel... A zene meg meglepi, az elődöntőben 2 perc salsa 1 perc bachata, a döntőben 2 perc salsa és 1 perc valami teljesen más. Minden számít: pontosság, musicality, vezetés-követés, spontaneitás...

Táncos páromat, Mónit pont Bercivel sorsolták össze, s ez elég is volt nekik a második helyhez.

És talán a legfontosabb - a társaság. Jelenlegi és volt Fuego-sok alkották a csapat gerincét, s milyen csapatét! Jó társaságban hamar telik az idő, nagyot buliztunk, legalább ilyet szeretnénk majd Temesváron is!

Eljön az este, és elindulunk egy salsa partira, hogy táncoljunk egy jót a DJ által játszott zenére. Ha kedvünkre szóló számokat hallunk, akkor meg vagyunk elégedve a keverőpultnál álló "munkájával", ha szerintünk csupa unalmas, táncolhatatlan zene megy, akkor szájhúzva állunk a parkett szélén és előbb-utóbb otthagyjuk a bulit. De elgondolkodtunk-e már azon, mennyire van könnyű vagy nehéz helyzetben egy DJ, akinek az a fő feladata, hogy megtáncoltassa a közönséget?

Nem is hittem volna, mekkora kihívás egy olyan zenei lista összeállítása, amelynek minden száma remekül táncolható és emellett fülbemászó, lábakat táncolásra ingerlő. Én, aki szinte bármire, ha van ritmusa és dallama, meg tud mozdulni tánc gyanánt, úgy gondoltam, csak (!) összerakom a kedvenceimet, aztán táncolunk egy fantasztikusat a gyakorló esteken. Hát nem! Ekkor ért az első csalódás. Nem gondoltam volna, hogy egészen más hallgatni egy latin zenét és más táncolni rá a tanult módon. De nem adtam fel, pedig ... fél órára elvette az élettől is a kedvemet. A salsa szeretetem és azon vágyam, hogy megmutassam, milyen klassz, új zenék jelennek meg, arra késztetett, hogy újabb válogatást rakjak össze. Aztán úgy alakult, hogy egy nagyobb salsa bulira én vállaltam a zene szolgáltatását laptopról. Az valahogyan annyira jól sikerült, hogy folytatása is lett egyéb bulikon. Azt nem állítom, hogy egy-két számra nem húztam magam is a számat, de ezeket a bakikat tanulópénznek vettem.

Nemcsak magamra figyelek, hanem a többiekre is. Kénytelen vagyok, mert egy-egy buli alatt jönnek sorra a kívánságok: ezt és ezt tegyembe és játszam le (ha megvan a laptopon, akkor nem nehéz teljesíteni a kéréseket). Aztán odafigyelek azokra a megjegyzésekre is, melyek arról szólnak, ki melyik zenét kedveli. Így aztán lassan kitanulkozom abból, milyen is legyen az ideális összeállítás egy estére. Mivel saját magam is táncolok, így többnyire playlistet készítek előre, melyet még a buli folyamán is változtathatok az ott ért benyomások alapján.

Nem állítom, hogy képzett DJ lennék (bár mit nem adnék, ha így lenne! :) ), de vannak szempontok, melyeket fontos szerintem szem előtt tartani. Elsődleges, hogy táncolható legyen mindegyik dal. Ezt mindenképpen ki kell próbálni, mert meglehet, hogy élvezem hallgatni, de egy jó ízű salsázásra alkalmatlan. A következő pont, hogy az est folyamán lejátszásra kerüljenek az aktuális és régi slágerek, melyek a társaság nagy kedvencei és tuti megtöltik a táncparkettet. Ezt követően jöhetnek a többi dalok, melyek fülbemászóak, azaz sláger gyanúsak. Ügyelni kell a lista összetételére is. Valaki a timbáért rajong, mások a könnyebben meghallható ritmusú, romantikus vagy Puerto Rico-i salsát szeretik. Mindezekből néhány számos blokkokat ajánlatos készíteni, szerintem. S hogy színesebb legyen a kép, nem szabad kihagyni a reggaeton és a bachata számokat sem, mert ezeknek a táncoknak is vannak rajongói (én speciel az előbbire rázom szívesen). Bár a merengue egy vidám és szerintem az egyik legkönnyebb tánc (magyarán csak taposni kell a képzeletbeli tengerparti homokot), mégis kevésbé van rá igény, nálunk. Inkább csak a csoportosan táncolható, koreografált változatára (Mira, Mueve la Colita, stb.), bár ma már ezek is lerágott csontoknak számítanak - nálunk.

Amikor egy DJ a pultnál áll, és figyeli a táncoló tömeget, rájuk hangolódva tudja, hogy melyik dalt tegye be következőnek, hogy a hangulatot fokozza, csöndesítse vagy éppen meglovagolja. Azt gondolom, ez az pont, amitől igazán DJ lesz egy zenét szolgáltató. Ezt egy előre elkészített playlisttel nem lehet megcsinálni, csak megközelíteni apró módosításokkal.

A fentiek alapján elmondhatom, hogy egy DJ feladata látszólag egyszerű, és csak ha a helyébe kerülünk, tudjuk meg, nem is olyan könnyű. 

Először azzal a mondattal akartam kezdeni, hogy "minden táncos életében eljön az a pillanat...", de aztán észbe kaptam, s letettem róla. Egyáltalán nem jön el minden táncos életében az a pillanat, amikor rájön, hogy meg kell táncolja a zenét. A mai napig látok olyan profi salsa tanárokat táncolni a bulikban, akik szépen, harmonikusan mozognak, lányként biztos élmény velük táncolni, de jöjjön a zenében akármilyen kiállás, break, riff, szóló, ők csak mennek tovább a figurával, amiben épp benne vannak.

Szóval a zenére táncolni, a zenét megtáncolni egyáltalán nem gyakori. Kell hozzá sok zeneismeret - nem csak az adott számé, hanem hogy miképpen is építkezik a salsa zene (ú, erről is lesz külön poszt -, test-tudatosság s komoly rutin a figurákban. Azután, ha valakinek igénye van továbbfejlődni, hát jöhet a musicality.

Én egyelőre a break-ekre, megállásokra "gyúrok", szeretem azokat - több-kevesebb sikerrel - elkapni, s változatos módon regálni rájuk. (Van még hová fejlődnöm...:-))

Érdekes egyébként, hogy ez a musicality téma mennyire a vonalas zenéhez kötődik. Persze, hiszen az "ötlet" onnan jön, hogy minden táncban azt látjuk szépnek, ami zenére van, valahol a klubtánc után jön a show-tánc, versenytánc, táncművészet, balett. S az utóbbi négynek már kötelező eleme az, hogy a mozgás tükrözze azt, ami a zenében "történik", amiről a zene szól. A kubai meg jellemzően street- vagy klubtánc, a zenéi nem igazán a hangsúlyokról vagy kiállásokról szólnak. Az érdekes, hogy mégis vannak itthon olyan profi, kubaizó táncosok, akik látom, hogy figyelik, s meg is táncolják valamelyest a zenét, legalább a kiállásokat. Fordítsuk meg, a vonalas salsát táncolók többsége sem táncolja meg a zenét. De talán ami késik, nem múlik.

Te mennyire vagy félkészülve? Rátermettségedet letesztelheted Fige Peti oldalán, a Salsa Musicality Quizben. Nem láttam még ilyet a weben, egyedülálló kis valami ez. A 7. kérdés az, ami igazán megmozgatja a fantáziát. Neked sikerült elsőre? Esetleg másodikra?

Igazából nem egy szimpla poszt nagyságrendű ez a téma, majd a későbbiekben jó lenne csinálni egy gyűjteményt a jól megtáncolható zenékből (elsőre itt van Fige Peti ajánlása, elég jó, de ezen kívül van még sok), egy videogyűjteményt arról, hogy melyik zenei elemre mit lehet és érdemes csinálni (valami style-guide féleség) satöbbi. Segíts benne!

Az első jelek már tavaly év vége felé mutatkoztak, amikor szerettem volna lemenni a csütörtöki Alcatraz buliba, élő zenére táncolni. Már nem tudtam.

Először zártkörű vuli miatt maradt el a kedvencem, a Ricardo Salsa Klub koncertje, aztán arról lehetett hallani, hogy nem tudtak megegyezni az Alcatrazzal, bármit is jelentsen ez. A vége az lett, hogy nem csak a Ricardo nem játszik csütörtökönként, hanem megszűnt a csütörtöki salsa buli, úgy, ahogy van, többi zenekarostul, DJ-stől.

Van ötletem, hogy miért, de lássuk a többit. Írtam egy bejegyzést a Moulin Rouge csütörtöki buliról is, amit a helyi szervezők jól le is kommenteltek, el is mentem a következő csütörtökön. A legnagyobb megdöbbenésemre az általam sokat kritizált tapadós padló akkor már frissen 'felvixolva' - nagymamám így mondaná - várt. Ennek ellenére is sajnos bukta lett a buli, még a következő héten megtartották, de utána megszűnt.

Sokan mondják, hogy persze, mert a hétfő-kedd-szerdai Szilvuplé bulin már mindenki kitáncolja magát, elfogy a szufla csütörtökre. Meg hát - buliszervezői szempontból minő eretnekség - ingyen van. A csütörtöki meg belépős, pénzbe kerül, persze, hogy nem mennek el. Lehet, hogy van igazság benne, de az tény, hogy a hét eleji Szilvuplé bulik látogatását - bármennyire is jól éreztem magam ott korábban - nekem is fel kellett adnom. Miért? Aki jár oda, tudja, hogy most már nem csak elférni nem lehet, hanem megmozdulni sem. Nálam az verte ki a biztosítékot, amikor a két ünnep között lementem, s a tánctér több mint felében négyzetméterenként 5-en álltak, a maradék másik felén meg a kitartóbbak próbáltak valamicskét mozogni, de láthatóan az sem volt táncnak nevezhető.

Folytathatnám, hogy az Old Havana buli száműződött egy 10 négyzetméteres érdes kőpadlójú, három párral már zsúfolt hátsó helyiségbe a Moszkvánál, a keddi - nem sűrűn látogatott, de annál jobb - Franklin-féle salsa-jazz buli szintén megszűnt a Portside-ban (szerintem érdeklődés hiányában), s még mindig nem értem a végére.

Nam akarok túl hosszú posztot írni, de ugye az okok még hiányoznak. Nézzük meg a prosperáló bulikat, ott a válasz. A pénteki classic kaméleon buli sem működne már, ha a Salsa Diabolica nem lapátolná oda - szívlapáttal - az embereket, s a szomszéd dizsiből nem jönnének át a srácok tömegesen a bárpultnál koktélt vedelve jó mozgású csajokat stírölni. (Talán ők is rájönnek egyszer, hogy a bámulásnál van jobb is :-))

Szombat, szintén klasszikus buli, arról is írtam már. Miért működik? Mert egyedül van, szombaton van, s kultúrházban van. S valszeg itt ez utóbbi a fő érv, miután Antonióék tánciskolája ugyanott működik, ezért nem kell csillagászati összeget fizessenek egy szombati terembérlésért.

Mert ugye egy szórakozóhelyen ki kell termelni azt, amibe kerül. S egy dizsiből/koncertből/hétvégi italozásból élő szórakozóhely per vendég legalább az 5-6-8-szorosát ki tudja "termelni" annak a bevételnek, amit a salsás társasággal produkálna. Még akkor is, ha mindenki a pultnál venné meg az ásványvizet - pedig nem - mert ugye nekünk nem kell tántorgósra bebasszunk ahhoz, hogy feloldódjanak a tánccal kapcsolatos gátlásaink.

Mi a megoldás? Ez a poszt egy olyan dráma, aminek most nincs olyanja. Remélem azért, hogy lesznek még néhányan, akik veszik a bátorságot, hogy igen szerény profit kitűzése mellett indítsanak még bulikat. Amik persze nem a legfancybb helyen lesznek, de legalább lesz választék. Már csiripeltek ilyesmiket a fülembe a verebek, majd megírom legközelebb.

Már a bevezetőben le kell írnom az elmúlt két év tapasztalatát: Miskolcon (és idevehetem Kazincbarcikát is) a salsa élet csakis a salsázó diákokon múlik. Ha eddig valami hagyománnyá, szokássá vált, az csakis a salsázó társaság szervezéséből eredt és jelentős támogatása miatt maradt fenn.
Miskolcon jó pár éve tanítanak salsát. Először is olyan tánctanárok kezdték oktatni a vonalas salsa valamelyik ágát, akik egyébként is tanítanak társas-, illetve versenytáncot. Aztán megjelent az egyik budapesti salsa tánciskola, mert az alapítói úgy gondolták, hogy a vidéki városokban, köztük Miskolcon, is elkezdik oktatni a kubai salsát remélve, hogy találnak olyan embereket, akik szeretnének e tánc tanulásának hódolni. Ez három éve történt, és azóta sok-sok diák koptatta és koptatja még a parkettát az óráikon.
Az, hogy a tánc nemcsak egy szórakozási forma, hanem lehet egy közösség-építő eszköz is, az élet bizonyította. Lelkes csapat, társaság kovácsolódott össze az évek során, aminek vannak régi és természetesen újabb és újabb tagjai. A legrégebbi tagok szemtanúi és részesei lehettek már jó pár bulinak, salsa barátságnak és szerelemnek.
A salsa iránti szerelem és a gyakorlás utáni vágy hozta létre a két állandó és miskolci viszonylatban tekintve egyedülálló lehetőséget: a szerdánkénti Deep Club Salsa Night-ot és a két hetente megtartott salsa gyakorló estet. Mindkettő már két éve működik - változó - sikerrel. Bár mindkét táncolási lehetőséget a kubai salsát oktató iskola diákjainak valamelyike szervezésében tartják, a partik és a gyakorló estek nyitottak bárkinek, aki salsázni vágyik.

Salsa parti a Deep Clubban

Maga a kubai salsa iskola is rendez fergeteges E/2-es salsa bulikat egy-egy szombat estén. Merem használni ezt a jelzőt, mert bizony nagy híre van - még ha csak iskolán belül is - a miskolci jó hangulatnak.

Ezeken a rendszeresnek mondható eseményeken kívül alkalmanként is kerülnek szervezésre salsa partik. Van, hogy egy-egy szórakozó hely kezdeményezésével, van, hogy egy nevezetes nap (pl. nőnap, szilveszter, farsang) ad alkalmat a bulizásra - ez utóbbiakat a salsás társaság szervezi, többnyire zártkörűek. Ezeket a jól sikerült partikat a részvevők később szívesen emlegetik fel a remek hangulat miatt. Én, s talán számos megjelenő nőtársam így volt, nagyon örültem, mikor a salsás társaság férfi tagjai nőnapi partit szervezett számunkra, és egy meglepetés előadással is készültek (mivel nem salsát táncolnak, ezért csak belinkelem a videót a kíváncsiak számára. Lásd ITT!).

Összességében azt írhatom, hogy a jelenlegi alkalmak és lehetőségek kielégítik a táncolni vágyók igényeit. Legalábbis a kihasználtságot látva merem ezt írni. S amíg a salsa keltette szenvedély él a táncot tanulókban és ez a lelkesedés a még nem táncolókra is átragad, addig Miskolcon létezni fog "salsa élet".